L-3 szovjet tengeralattjáró
Osztály: | L (Leninec) |
Jelzés: | Л-3 |
Építõ: | 189. leningrádi hajógyár (Leningrád, Szovjetunió) |
Építés kezdete: | 1929. szept. 6. |
Vízrebocsátás: | 1931. júl. 8. |
Szolgálatba állítás: | 1933. nov. 5. |
Szolgálat vége: | valamikor 1959-ben |
Sorsa: | 1948-ban kivonták a szolgálatból, majd 1959-ban szétbontották. Szétbontása után egy részét Liepājaban (német: Libau) emlékművé alakították, majd 1995-ben Moszkvába helyezték át. |
Az L—3 (Leninec Type II) osztályú aknatelepítő hajó a második világháború egyik legsike- resebb szovjet tengeralattjárója volt. 1941 októbere és 1945 áprilisa között torpedóval, ill. aknával elsüllyesztett 15 hajót – köztük a 1943. március 30-án az U-416-os német tenger- alattjárót – összesen 30.965 tonna vízkiszorítással. 1941-ben, német támadást követően a szovjet haditengerészet a balti-tengeri flotta tengeralattjáróit – köztük az L—3-at is – a hajózási útvonalakra küldték ki portyázni és aknát telepíteni.
Előbb aknákat telepített a Finn-öbölben, majd a Balti-tengeren őrjáratozott, mígnem 1945. április 16-án a gdanski-öbölben 23:52 körül észlelte a német Goya menekültszállító hajót. Az L—3 parancsnoka, Vlagyimir Konovalov kapitány kiadta a tűzparancsot és a szovjet tengeralattjáró több torpedót lőtt ki. A torpedótalálat után hét perccel a Goya elsüllyedt, a fedélzetén lévő, több mint 6000 ember pedig megfulladt vagy megfagyott a jéghideg vízben; az áldozatok pontos száma valószínűleg sohasem fog kiderülni. A hajó utasai közül mindössze 165-en élték túl a katasztrófát. Ez volt a második legsúlyosabb német tengeri veszteség a világháború során (az első a Wilhelm Gustloff katasztrófája).
Konovalov kapitány és az L—3-as 1945-ben
A tengeralattjáró parancsnoka, Vlagyimir Konovalov kapitány háborús érdemeiért meg- kapta a Lenin-rendet, a Vörös Csillag érdemérmet és a Szovjetunió legrangosabb katonai kitüntetését, a Szovjetunió hőse érdemrendet.
Pontosan a Goya elsüllyedése után 58 évvel, a roncsot 2003. április 16-án fedezték fel egy nemzetközi expedíció keretében. A roncs 76 méter mélyen fekszik a Balti-tengerben, és viszonylag jó állapotban maradt.
A Goya eredetileg norvég teherhajónak épült, és az Arkers nevet kapta. A hajó 1940-ben készült el Oslóban; 131 méter hosszú és 17 méter széles volt, végsebessége elérte a 18 csomót. Norvégia német megszállását követően, az Arkers is a németek kezébe került. 1945-ben a Goyát szállítóhajóként alkalmazták, hogy a menekülőket és a Wehrmacht katonáit biztonságosan nyugatra szállíthassa a Balti-tenger keleti partjáról a Hannibál-hadművelet során.
Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához