Amikor a szovjetek kiemelték azt az angol tengeralattjárót (HMS L55) – amelyet a polgár- háború során egy orosz romboló süllyesztett el 1919-ben – annak alapján igen komolyan továbbfejlesztették az addigi D-osztályt. A tervezőmérnökök és a parancsnokok egy olyan erős, torpedókkal és ágyúval is felfegyverzett hajót kívántak létrehozni, amely képes ak- nák telepítésére is. Azaz egy többcélúan bevethető, nagyhatósugarú aknarakó és támadó tengeralattjáróra merült fel az igény. A tervek végül is egy közepes méretű, részben dup- lafalú nyomásálló hajótesttel rendelkező egységről szóltak, előbb Leninec néven, később L-osztályként, ugyanis a szovjet vezetés a '30-as évek elején úgy döntött, hogy a tenger-alattjárókat nem névvel, hanem betűkkel és számokkal jelölik.

Az L-osztály jóval sikeresebb konstrukciónak bizonyult a korábbi D-osztálynál; 25 egység épült meg belőlük 1933 és 1942 között. Ezeket a hajókat hat 533 mm-es torpedó vetőcső- vel szerelték fel, és aknák telepítésére is képessé tették. Az osztály négy szériában készült a gyártás ideje alatt – 1. csoport (Type II), 2. csoport (Type XI), 3. csoport (Type XIII), 4. csoport (Type XIII-mod.) – és csak kisebb különbségek voltak a különféle szériák között; elsősorban az elektromos meghajtás és a parancsnoki torony különbözött. Amikor 1941 nyarán a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, ezek a hajók a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren és a Csendes-óceánon teljesítettek szolgálatot. Az osztály 25 hajójából a háború folyamán 6 pusztult el.

1942-ben két L-osztályú tengeralattjáró (az L-15 és az L-16) megpróbált Vlagyivosztokból áthajózni a Csendes-óceánon a szovjet északi vizekre, miközben érintették San Francisco-t és áthaladnak a Panama-csatornán. Az L-16 azonban sohasem érte el célját, mert egy japán tengeralattjáró (az I-25) tévesen amerikai tengeralattjáróként azonosította és torpedóval elsüllyesztette.

Technikai adatok

* Ismertebb tengeralattjárók listája *