A 30-as években Vasilij Degtyarev nagykaliberű géppuskák tervezésével kezdett foglal- kozni. 1930-ban elkészítette a DK géppuskát, de az elégtelen tárkapacitás (30 db) és az alacsony tűzgyorsaság miatt nem alkalmazták és csak kis mennyiséget gyártottak belőle 1933 és 1935 között.

G. S. Spagin a géppuskát áttervezte és hevederes lőszeradagolóval látta el. A gázelveze- téses fegyver 1938-ban jelent meg, a Vörös Hadsereg 1939 februárjában rendszeresítette 12,7 mm-es M1938 DSK néven. A II. világháború kezdetére kb. 2000 DSK készült el, ebből a Vörös Hadsereg 1200 darabbal rendelkezett, a Szovjet Haditengerészet 800-at kapott. Elsősorban légvédelmi célokra rendszeresítették, de szükség esetén csoportos élőerők és könnyű páncélozott járművek ellen is bevetették. A DSK géppuska a II. világháborúban a legnagyobb számban alkalmazott szovjet harckocsi géppuska volt. Modernizált változata, a DSKM még napjainkban is rendszerben áll.

TECHNIKAI ADATOK

• Űrméret: 12,7 mm
• Méretek: csőhossz 1070 mm; teljes hossz: 1625 mm
• Tömeg: 34 kg (kerekes állványon 157 kg)
• Tűzgyorsaság: 600 lövés/perc
• Lövedék torkolati sebessége: 850 m/sec
• Maximális lőtávolság: 5400 m
• Hatásos lőtávolság: légi célok 2500 m; földi célok 3500 m
• Tár befogadóképessége: 50 töltény