A "gördülő erőd"-öt 1933 és 1939 között gyártották a Szovjetunióban. A T-35 öt tornyából háromban ágyút, kettőbe géppuskát építettek be. A középső főtoronyban 76.2 mm-es, az elülső és a hátulsó kisebb ágyútornyokban 45 mm-es ágyúk voltak. A két géppuskato- ronyban (az egyik a fedélzet bal oldalán, elöl volt elhelyezve, a másik jobb oldalt, hátul) DT-géppuskák kaptak helyet.

Tűzereje ellenére korszerűtlennek számított, mivel páncélzata és viszonylag kis sebessé- ge egyaránt sebezhetővé tette. A németek már a világháború első hónapjaiban 90%-ukat megsemmisítették. Jórészt a sorozatos meghibásodások miatt a személyzetének kellett elhagynia és felrobbantania őket. A T-35-ösök utolsó feljegyzett ütközete a moszkvai csa- ta volt. A feljegyzések szerint a németek legalább egy járművet zsákmányoltak a harcok folyamán és elszállítottak azt, hogy Kummersdorfban megvizsgálják. Felváltására kezdték el gyártani 1940-ben a KV-1 típusú harckocsit.

TECHNIKAI ADATOK (T-35B)

• Méretek - hosszúság 9,65 m; szélesség 3,20 m; magasság 3,37 mm
• Súly: 45 000 kg;
• Személyzet: 11 fő
• Fegyverzet: egy 76,2 mm-es és 2 db 45 mm-es harckocsiágyú; öt darab 7,62 mm-es géppuska
• Páncélzat: 11-50 mm
• Hatótáv: 150 km
• Motor: egy 500 LE-s M-17 12 hengeres benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 30 km/h

* T-28-as és a T-35-ös szovjet „szárazföldi cirkálók” - részletesebben