A Fairey Seafox-ot a Brit Légiközlekedési Minisztérium S.11/32-es rendeletének – a haditengerészeti cirkálók, gőzkatapulttal indítható felderítő/megfigyelő gépekkel való felszerelése – megfelelően kezdték el tervezni. A prototípus 1936-ra készült el és 1938-ban elkezdődött a gépek sorozatgyártása is.
A repülőgép törzse teljesen fém önhordó szerkezetű, a szárnyakat csak a belépőélen látták el fém burkolattal, a többi rész vászonborítású. A gép meghajtásáról egy 16 hengeres, léghűtéses Napier Rapier motor gondoskodott. A Seafoxot komoly kritikák érték alacsony teljesítménye, gyenge motorhűtése és a kellőnél nagyobb leszállási sebessége miatt. Így viszonylag hamar kikopott a szolgálatból, többnyire Swordfish-ek és Walrus-ok váltották fel. A Royal Australian Navy-ben is szolgált, a módosított Leander-osztályú hajókon alkalmazták. Összesen csak 64 darab készült (más források szerint 66) a típusból.
TECHNIKAI ADATOK
- Hossz: 10,01 m
- Magasság: 3,70 m
- Fesztávolság: 12,22 m
- Hatótáv: 710 km
- Személyzet: 2 fő
- Csúcsmagasság: 3350 m
- Szerkezeti tömeg: 1726 kg
(max. felszálló tömeg: 2460 kg) - Csúcssebesség: 200 km/h
- Fegyverzet: egy 7,7 mm-es MG géppuska és 160 kg bombateher
- Hajtómű: egy 380 Le-s (280 kW) Napier Rapier VI 16 hengeres, léghűtéses motor