I-400 japán tengeralattjáró 

Az I-400 Sen-Toku osztályú tengeralattjáró az 1960-as évek nukleáris tengeralattjárói előtt épült típusok közül a legnagyobbak egyikének számít. Közel 122 méter hosszú, és nagy- jából 12 méter magas, így közel 144 főnyi legénységet volt képes befogadni.

A Sen-Toku osztályú tengeralattjárók alkalmazására számos terv létezett. A hajók hihetetlen hatótávolsága lehetővé tette, hogy közvetlen támadást hajtsanak végre az Egyesült Államok területén kijelölt célpontok, a sűrűn lakott nagyvárosok ellen, ám szükség esetén akár a Panama-csatorna ellenében is bevethetők voltak. A lopakodó képességekkel rendelkező egységek könnyedén megközelíthették a nyugati partvidéket, majd felmerülhettek, és mintegy háromnegyed óra leforgása alatt elindíthatták a fedél- zeti hangárban szállított repülőgépeket. Nyilvánvaló, hogy az I-400 és a testvérhajói által hordozott három M6A1 Seiran bombázó nem képviselt komoly csapásmérő erőt, ha a gépeket hagyományos fegyverekkel szerelték fel, a flottavezetés azonban különleges missziókat kívánt végrehajtani általuk. Az egymotoros repülőgépek ugyanis képesek voltak kisméretű biológiai, kémiai, avagy „piszkos” bombák célba juttatására.

Amikor Japán kapitulált, a tengeralattjárókat visszarendelték. Miután a repülőgépeket a tengerbe katapultálták, az I-400 1945. augusztus 27-én Yokosukától 200 mérföldre a nyílt tengeren megadta magát. Az amerikaiak a hajót Pearl Harborba kísérték, átvizsgálták, majd 1946 júliusában Hawaii partjai mellett elsüllyesztették.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához