A Heinkel He 50 kétüléses zuhanóbombázó 1931-ben repült először, és 1935-ben állt szolgálatba a Luftwaffe kötelékében. Ez az első 50 darab gép lett az alapja a német zuhanóbombázó egységeknek. Később ugyan felváltották őket a Henschel Hs 123 és Junkers Ju 87-es gépekkel, ennek ellenére a Heinkel He 50 egészen 1944-ig szolgálatban maradt, igaz hogy ekkor már csak a keleti fronton került bevetésre.

Maximális sebessége 235 km/ó volt, fegyverzete pedig egy 7.9 mm-es MG 17 vagy egy hátsó MG 15 géppuska, attól függően, hogy zuhanóbombázóról vagy felderítő gépről volt szó. Készült úszótalppal szerelt változata is – ezeket a német hajókon rendszeresí- tették, mint katapultról indítható, tüzérségi megfigyelő és felderítő hidroplánokat – itt az 1936-tól kifejlesztett Arado Ar 196 hidroplánokkal váltották le őket. A gép különböző változataiból számottevő mennyiséget exportáltak Spanyolországba, Kínába és Japánba He 66 típusjelöléssel. (Japánban ennek alapján készült el az Aichi D1A zuhanóbombázó.)

TECHNIKAI ADATOK (He 50A)

• Hossz: 9,60 m
• Magasság: 4,50 m
• Fesztávolság: 11,02 m
• Hatótáv: 900 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 6400 m
• Szerkezeti tömeg: 1600 kg (felszálló tömeg: 2620 kg)
• Csúcssebesség: 235 km/ó
• Fegyverzet: egy 7,92 mm-es mereven beépített MG 15 géppuska, 250 kg bombateher vagy torpedó külső felfüggesztési pontokon
• Hajtómű: egy 650 Le-s Bramo 322B csillagmotor