A második világháború kezdetekor már elavult típus a maga korában úttörő szerepet játszott. Ugyanis az első nagy sorozatban gyártott, tiszta fém amerikai bombázógép volt, itt alkalmaztak az amerikai tervezők először géppuskatornyot, és ez volt a USAAC első önhordó alsószárnyas repülőgépe.

Az USAAC 151 darab B-10 és B-12 gépét a háború előtt már selejtezték, de az exportra gyártott gépek egy része még repült a világháború kitörésekor. A típus Model 139 jelű változatából Argentínába, Chilébe, Kínába, Sziámba (ma Thaiföld) és Törökországba exportáltak 35, 9, 26, illetve 20 darab repülőgépet. Mind Kínában, mind pedig Holland Kelet-Indiában bevetették a gépeket a japánok ellen. Holland Kelet-India 120 darab Model 139W-1 rendelt a harmincas-negyvenes évek fordulóján.

TECHNIKAI ADATOK: (Model 139W)

• Hossz: 13,46 m
• Magasság: 3,53 m
• Fesztávolság: 21,61 m
• Hatótáv: 952 km
• Személyzet: 4 fő
• Csúcsmagasság: 7680 m
• Szerkezeti tömeg: 4682 kg (felszálló tömeg: 7210 kg)
• Csúcssebesség: 322 km/h
• Fegyverzet: egy 0,3 hüvelykes, forgatható géppuska az orrlövész tornyában, egy 0,3 hüvelykes, forgatható géppuska a törzs tetején, egy 0,3 hüvelykes, forgatható géppuska a törzs alján és 1025 kg-os bombateher zárt bombarekeszekben és külső megerősített pontokon 
• Hajtómű: két 775 Le-s (578 kW) Wright R-1820 G-102 Cyclone típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor