A Beaufighter nagy hatótávolságú, kétszemélyes, kétmotoros, többcélú nehéz vadász- gép, teljes fémből készült, félhéjú szerkezettel. Alapját a Beaufort torpedóvető képezte, annak áttervezésével és továbbfejlesztésével egy bombázókat kísérő, illetve éjszakai bevetésekre alkalmas vadászgépet alakítottak ki. Mivel ilyen típus nem állt hadrendben a RAF-nál, nem meglepő, hogy még fel sem szállt a prototípus, máris megrendelték. 1939. június 17-én repült először, sorozatgyártása még ugyanebben az évben megkezdődött.

Az erős, jól manőverezhető, de kis sebességnél instabil gép gyártását gyorsan fel tudták futtatni, 1940-es hadrendbe állása éppen jókor jött a Luftwaffe ellen: a Beaufighter súlyos veszteségeket okozott a németeknek, 1944-től pedig a britek hajók elleni támadásainak leghatékonyabb fegyvere lett. A Távol-Keleten is bevetették, a megbízható két motor, a nagy tűzerő és a típus jó jellemzői (különösen a nagy hatótáv) miatt hasznos volt a japán támadás által fenyegetett területen; a japánok jellegzetes motorhangja miatt „suttogó halál” néven emlegették. Az ausztrálok és az amerikaiak is alkalmazták ezen a hadszínté- ren. A RAF 1959-ig tartotta hadrendben, de már csak célvontató gépként. A típusból — különböző modifikációkban — összesen 5928 példányt építettek 1940 májusától 1946-ig.

TECHNIKAI ADATOK: (Mk VI.F)

• Hossz: 12,74 m
• Magasság: 4,85 m
• Fesztávolság: 17,63 m
• Hatótáv: 2480 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 7705 m
• Szerkezeti tömeg: 6622 kg (max. felszálló tömeg: 9798 kg)
• Csúcssebesség: 536 km/h
• Fegyverzet: négy 20 mm-es, mereven beépített gépágyú az orr alján és hat 0,303 hüvelykes, mereven beépített géppuska a szárnyban (kettő a bal, négy a jobb szárnyban)
• Hajtómű: két 1635 LE-s Bristol Hercules, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor