A II. világháború fegyverei, járművei

SdKfz. 165 ’Hummel’ önjáró löveg

2017. szeptember 21. - Habitus

A Hummel (Poszméh) a Pz. III és a Pz. IV testének keverékét használta, amelyre egy vékony páncélzatú, nyitott felépítményt szereltek. 1942 után ez a típus alkotta a német páncélos- és páncélgránátos hadosztályok tüzérségének nehéz elemét. Első éles bevetésére a kurszki csatában került sor. A jól bevált, népszerű típust minden arcvonalon bevetették.

hummel.jpg

A Hummel kellőképpen tágas volt az hatfős személyzet számára, és elég mozgékonynak bizonyult ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a páncéloshadosztály többi, harcoló részével. 1944 végéig több mint 600 darab készült a típusból, amelyek közül 150-et átalakítottak lőszerszállító változattá, mert a hagyományos teherautók nem bizonyultak megfelelőnek erre a feladatra. Maga a Hummel egyébként átlagosan 18 lövedéket szállíthatott. Ezt a járművet is elláthatták az úgynevezett Ostkettével, azaz egy szélesített lánctalppal, ame- lyet speciálisan a keleti fronton való téli hadviselésre terveztek.

TECHNIKAI ADATOK

  • Méretek - hosszúság 7,18 m; szélesség 2,87 m; magasság 2,81 mm
  • Súly: 23 980 kg
  • Személyzet: 6 fő
  • Fegyverzet: egy 150 mm-es tarack
  • Páncélzat: 50 mm-ig
  • Hatótáv: 215 km (úton)
  • Motor: egy 265 LE-s (197,6 kW) Maybach V-12 benzinmotor
  • Teljesítmény: max. sebessége úton 42 km/h; gázlóképesség 0,99 m; lépcsőmászó képesség 0,60 m; árokáthidaló képesség 2,20 m

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr5112884696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása