1943 áprilisában az amerikaiak egy megfejtett távirat nyomán tudomást szereztek arról, hogy a Japán Császári Haditengerészet főparancsnoka, Jamamoto Isoroku tengernagy ellenőrző körútra indul frontra. A Bosszú-hadművelet (Operation Vengenance) során április 18-án a Salamon-szigeteki Bougainville közelében amerikai vadászgépek megtámadták és lelőtték a gépét, ő pedig életét vesztette. A küldetés a világháború leghosszabb elfogó hadművelete volt.

Jamamoto volt a Pearl Harbor elleni támadás megtervezője. Így aztán amikor az amerikai hadsereg és haditengerészet közös kódfeltörő hírszerzési csapata 1943. április 14-én információt szerzett arról, hogy a tengernagy személyesen indul ellenőrizni a Salamon-szigeteken állomásozó japán csapatokat, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök élni akart a lehetőséggel, és kiadta a parancsot. A „Bosszú-hadművelet” a zöld utat kapott.

Jamamoto utolsó ismert fényképe: 1943. április 18-án Rabaulban a haditengerészeti pilóták előtt.

A feladatra a hadsereg légierejének (USAAC) 347. vadászrepülő-csoportja 339. vadász- repülő-századának 18 P–38G Lightning típusú repülőgépét választották ki. A küldetés nagyjából 1600 kilométeres útnak ígérkezett, és a Jamamotót kísérő Mitsubishi A6M Zero vadászgépekkel és Mitsubishi G4M Betty bombázókkal vívott légiharchoz is számolni kel- lett plusz üzemanyaggal. Ekkora útra csak a ledobható póttartállyal szerelhető P–38G-k voltak alkalmasak. John W. Mitchell őrnagy vezetésével 1943. április 18-án reggel 7:25-kor a Lightningok elindultak.

A Lockheed P-38G Lightning volt akkoriban az egyetlen vadászgép, amely több mint 400 mérföldet tudott megtenni.

A már amerikai kézen lévő Guadalcanalról indulva délnyugatnak repültek, majd észak- kelet felé fordulva megközelítették a Rabaulból a Salamon-szigeteki Balalae-szigeten található repülőbázisra tartó Jamamotót és kíséretét. Április 18-án 9:34-kor — kétórányi repülés után — megpillantották a Jamamotót szállító bombázót és annak kíséretét. Az amerikai vadászrepülők ledobták tartalék üzemanyagtartályaikat, és a fő célpont lelövé- sére kijelölt csoport — Thomas G. Lanphier Jr. hadnagy, Rex T. Barber hadnagy, Besby F. Holmes hadnagy és Raymond K. Hine hadnagy — megindult a bombázók felé.

Thomas G. Lanphier, Besby F. Holmes és Rex T. Barber a küldetés után - Guadalcanal, 1943. április 19.

Holmes póttartályai kioldás után nem estek le, így vissza kellett húzódnia. Lanphier a rájuk támadó Zerók ellen fordult, Barber pedig a bombázók után ment. Első rárepülése- kor Barber a Jamamotót szállító bombázó jobb hajtóművébe, törzsébe és farkába lőtt .50-es (12,7 mm) kaliberű géppuskáival; az a Bougainville-sziget dzsungelébe zuhant. Barber a másik bombázót is eltalálta, ez a vízen hajtott végre kényszerleszállást, amelyet Ugaki Matoma altengernagy és még két ember élt túl. A Jamamotót megtaláló japán keresőbrigád elmondása szerint holtteste ülésével együtt esett ki a repülőgépből, keze katanáját markolta. Két lövedék ütötte lyuk volt a testén, egy a vállán, egy a fején.

Jamamoto bombázójának roncsa még ma is ott látható a dzsungelben.

Az amerikaiak közül Hine hadnagy vesztette életét, akinek gépét lelőtte egy Zero. Japán feljegyzések szerint ök egyetlen vadászgépet sem veszítettek; „csak” két bombázót — és Jamamotót. A tengernagy maradványait május 23-án utolsó zászlóshajója, a Musashi szállította vissza Japánba.