A japán hadvezetés 1943-ban utasítást adott egy korszerű, a haditechnika valamennyi akkori vívmányával ellátott, gyors tengeralattjáró-típus megtervezésére. A Sen-Taka osztály tervezése során a szakemberek magas elvárásokkal szembesültek: feladatuk volt, hogy hozzanak létre egy nyílt tengeri portyákra alkalmas, gyorsabb és erőteljes fegyverzettel ellátott típust.
Az IJN összesen nyolc tengeralattjáróra adott megrendelést, melyeket legkésőbb 1945 nyaráig kívántak szolgálatba állítani, de csak három készült el a háború vége előtt.
A hajóosztály története még 1938-ban kezdődött, amikor a Japán Birodalmi Haditenge- részet (IJN) egy kísérleti tengeralattjárót építtetett, amelyet biztonsági okokból a 71-es számú hajónak neveztek el. A nagysebességű, rövid hatótávolságú törpe tengeralattjá- rókkal szerzett tapasztalatok alapján tervezett 71-es alig 230 tonna vízkiszorítású volt a felszínen, és csak 43 méter hosszú. A tesztek során több mint 21 csomós (39 km/h) se- besség elérésére volt képes a víz alá merülve.
A 71-es nagysebességű kísérleti tengeralattjáró, 1938.
Amikor 1942 végére nyilvánvalóvá vált az IJN számára, hogy a hagyományos tengeralatt- járóik egyre védtelenebben az új ASW technikákkal — például a radar, a HF/DF, a szonár — felszerelt amerikai egységekkel szemben, hogy szükségük van egy nagyobb víz alatti sebességgel, gyors merülési képességgel, valamint a lopakodás képességével rendelke- ző típusra.
A flotta vezetőinek követelményeit a Haditengerészet Műszaki Osztálya számára 1943. október 29-én kelt, 295. számú parancs tartalmazta. A japán mérnökök ezúttal nem az I-400-as tengeralattjárókhoz hasonló monstrumot alkottak: a 71-essel végzett kísérletek alapján kezdtél el tervezni az új I-201-es osztályt, amely alig hasonlított a korábbi I-hajók- hoz, amelyeket nagy hatótávolságra és nagy felszíni sebességre optimalizáltak. Ezzel szemben a víz alatti teljesítményre helyezték a hangsúlyt.
I-201, I-202, I-203 – Kure Naval Arsenal, 1944 nyara.
A karcsú, hegesztett hajótest hossza 79 méter volt, magassága 5,8 méter, felszínen a vízkiszorítása pedig elérte az 1420 tonnát. Mozgatásáról két darab, egyenként 2750 LE-s dízelmotor, illetve 5000 LE-s összesített teljesítményű elektromos motorok gondoskod- tak, melyek meglepő fürgeséggel ruháztak fel: a felszínen elérte a 16 csomós, alámerülve pedig a 19 csomós sebességet egy órán át. (Megj.: ezzel mindmáig a világon az egyik leg- gyorsabb dízelhajtású tengeralattjáróinak számítanának.)
Az osztály legfőbb erénye tehát a gyorsaság volt, az új típussal a legmodernebb amerikai tengeralattjárók sem voltak képesek felvenni a versenyt, számukra a Sen-Taka osztály el- foghatatlan volt. 1945-ben még az US Navy legkorszerűbb egységei sem tudtak 9 csomós sebességnél gyorsabban haladni a felszín alatt. A radarok és szonárok elkerülésére gumi- bevonattal is ellátták — ez is rendkívül modernnek számított akkoriban.
Egy azonosítatlan I-201 osztályú tengeralattjáró Kure környékén, 1945.
Mindemellett a különleges tengeralattjáró egyéb képességei is figyelemreméltónak mutatkoztak: képes volt lemerülni 110 méterre, hatótávolsága 6 csomós felszíni haladás mellett pedig elérte a 28 000 kilométert. A Senkou-osztály hajóinak működtetéséhez az átgondolt tervezés és a magas szintű automatizáltság miatt 31 fős tiszti és legénységi személyzet is elégséges volt.
Az osztály hajóit fejlett fedélzeti radarral és schnorkellel is felszerelték, ez utóbbi lehetővé tette, hogy a felszín alatt haladva is használhassák a dízelmotorokat. A hajótest orrába 4 darab vetőcső került beépítésre, melyek 21 hüvelykes (533 milliméteres) Type 95 torpe- dókat indíthattak. A fedélzeten és a toronyban pedig légvédelmi feladatokra és felszíni célpontok ellen egyaránt használható, 25 milliméteres gépágyúkat telepítettek.
I-202
A Type 95 torpedó a sikeres Type 93 torpedó továbbfejlesztett, kisebb méretű, ám gyor- sabb és nem kevésbé hatékony változata volt. Motorja tiszta oxigént égetett el, ezért a célpont felé haladva nem hagyott nyomot a felszínen, hatótávolsága elérte a 12 kilomé- tert, sebessége pedig a 49 csomót. Robbanófeje 400 kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmazott, teljes tömege pedig 1600 kilogrammra rúgott. A Type 95 torpedó tehát jócskán felülmúlta a szövetségesek és a Kriegsmarine által alkalmazott torpedókat.
A Császári Japán Haditengerészet eredetileg nyolc hajót akart hadrendbe állítani a Sen-Taka osztályból 1945 nyaráig, ám a tervezett sorozatból mindössze három tengeralattjáró készült el határidőre. Az I-201, az I-202 és az I-203 a próbautakon minden téren igazolták az elméleti számításokat, az új egységek harcászati értéke páratlannak mutatkozott.
Az I-203 1945. december 17-én.
De már nem került sor a hadrendbe állításukra, a kötelező próbautak teljesítése közben a háború véget ért. Japán kapitulációját követően az osztály elkészült egységeit az US Navy lefoglalta, majd — nehogy a szovjetek kezébe kerüljön a fejlett technológia — amerikai személyzettel a fedélzetükön a Hawaii haditengerészeti támaszpontjára hajóztak velük. Az amerikai szakemberei itt átvizsgálták a zsákmányolt hajókat, számos próbát hajtottak végre velük, majd további tesztek után 1946 áprilisa és júniusa között elsüllyesztették őket Oahu partvidéke közelében. A roncsokat 2005-ben fedezték fel 820 méter mélyen, meglepően jó állapotban.