A kriptogámia a biológiának az az ágazata, amely a kriptogám, tehát virágtalan, spórás növényeket tanulmányozza. Geoffrey Tandy kis kedvencei az algák (más néven: mosza- tok) voltak. Értett is hozzájuk, ahogy kell. De kitört a világháború, és ő 1939-ben önként jelentkezett a flottához. Nagy meglepetésére a Bletchley Parkba osztották be, ahol a haditengerészet kódtörői dolgoztak — mint például Alan Turing. Ott persze gyorsan ki- derült, hogy a "cryptogamist" s a "cryptogramist" között nem csak egy betű a különbség, tehát Tandy a következő két évben leginkább kávét főzött, üzeneteket kézbesített és kisebb szívességeket tett kollégáinak.

Életének nagy pillanata 1941-ben érkezett el, amikor a britek nemcsak elsüllyesztettek egy német tengeralattjárót (U-110), hanem annak elmerülése előtt az ENIGMA típusú rejtjelező gépet és a hozzá való kódkönyvet is megszerezték róla — a mindaddig feltö- retlen haditengerészeti kóddal. Csak éppen az egész ronggyá ázott, és nyilvánvaló volt, hogy ha megpróbálják szétszedni, jóformán atomjaira foszlik az egész.

Elképesztő szükség volt valakire, aki tudja, hogyan kell bánni az elázott, szélsőségesen sérülékeny anyagokkal. Akár annyira sérülékenyekkel is, mint mondjuk az algák... Igen! Tandy sitty-sutty szétválogatta és konzerválta a papírokat — onnan kezdve a német haditengerészet fölöslegesen fáradt üzeneteinek kódolásával*.

(Forrás: Fügedi Ubul)

*A nehezen kivívott siker kérészéletűnek bizonyult: a Kriegsmarine 1942 februárjában bevezette az M4 jelzésű továbbfejlesztett Enigmát. Az addig alkalmazott módszerek haszontalanná váltak. 1942. október 30-án aztán a szerencse ismét a szövetségesek mellé állt: a megrongált U-559 elsüllyedése előtt ki tudták menekíteni a fedélzetéről az új kódkönyveket és az M4 jelzésű Enigma egy példányát. A britek immáron képesek voltak előbb modellezni az új Enigma működését, majd az 1943-ban megépített Kolosszus — az első számítógép — segítségével alig pár óra alatt visszafejtették a kódolt üzeneteket.

*

Azt sokan tudják, hogy a II. világháborúban Németországnak volt egy titkosító eszköze, az Enigma. A kódrendszert — ezt utóbb megtudta a világ — az angolok feltörték. Ettől kezdődően pedig figyelni tudták azokat a titkos kommunikációkat, amelyekről Német- ország úgy gondolta, hogy senki nem ismerheti rajtuk kívül. Ám arról már kevéssé tud a világ, hogy az angolok az Enigma feltörését nem hozták nyilvánosságra a háború után sem, ugyanakkor a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) megalakulását követően szor- galmazták, hogy minél több országnak adják el az eszközt. Hetven-nyolcvan (alapvetően ázsiai, afrikai és dél-amerikai) ország hosszú évekig használta is diplomáciai, katonai, titkosszolgálati titkosításra.

Az angolok csak a hetvenes években vallották be (amikor a számítástechnika fejlettsé- gével már könnyen fel lehetett törni a kódot), hogy már évtizedekkel korábban feltörték az Enigmát, ám addig is meg tudták figyelni hetven-nyolcvan ország titkosított kommu- nikációját. A slusszpoén: a Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes években kis sza- lagcímmel jelent meg a hír, hogy 1942-ben ők is feltörték a kódrendszert, azaz a háború után ők is folyamatosan figyelték ezeket az országokat.