A II. világháborúban több korszakalkotó fejlesztés született — pl. a sugárhajtású repülőgépek — de néhány a valóságtól látszólag teljesen elrugaszkodott ötlet is eljutott a tervezőasztaltól a gyártásig. Ilyen volt a Harmadik Birodalom Krummlauf („görbe cső”) nevű eszköze is, amely a Sturmgewehr 44 használói számára tette lehetővé a fedezékből való biztonságosabb tüzelést.

A Krummlaufot eredetileg három változatban tervezték meg: a J (Jäger), azaz gyalogsági vál- tozat 30, a P (Panzer), azaz páncélozott járművek számára tervezett változat extrém, 90 fokos görbületet adott a csőnek, míg egy harmadik, V (Versuchs), kísérleti kivitel is készült, amely 45 (más források szerint 40) fokban hajlította meg a cső vonalát. És ezzel alaposan megsértették azt az alapvető tételt, miszerint a fegyver csövének egyenesnek kell lennie…

A II. világháború vége felé a németek az állandósult utcai harcok közepette egy régi problémára keresték — majd meg is találták — a választ: lehessen úgy belőni egy utcába, hogy a lövész nem lép ki a sarok mögül. Ez lett „a kanyarban lövő puska”. A háború vége felé kezdték gyártani sorozatban, a gyártást azonban hosszas kísérletezés előzte meg, A sömmerdai Rheinmetall-Borsig művek fejlesztési részlegének munkatársa, Hans Schaede mérnök volt az új csőmegoldás kidolgozója.

Sturmgewehr 44 90 fokos Krummlauffal.

A kísérletek az 1944. évi kezdeti nehézségek után annyira sikeresnek bizonyultak, hogy 1944 végétől havi 20 000 db kiegészítő hajlított csőtoldalék gyártását irányozták elő a német Wehrmachtban akkor már nagy számban alkalmazott StG 44-hez. Ez ugyan csak terv maradt, de közel 1500 darab a frontra került, ahol azokat viszonylagos sikerrel alkalmazták.

A kísérletek során elsőként a lövedék pályájának 30°-os eltérítését tűzték ki célul, egy- részt függőleges, másrészt vízszintes síkban módosított pályán. A függőleges eltérítésnél pl. a páncélozott járműből (Sd.Kfz.) leadott lövés, a vízszintesnél az utcai harcok során a sarok mögül célzottan leadott lövés volt a feladat. Alapfeltétel volt, hogy a fegyveren semmilyen átalakítást ne kelljen végrehajtani.

A Sturmgewehr 44, amerikai próbán.

Előbb a Mauser Kar98k karabéllyal kísérleteztek, egy egyszerű rögzítőszerkezettel a 15°-os eltérítésű toldat könnyen csatlakoztatható volt a fegyvercső végére. Néhány lövés után kiderült, hogy a korábban feltételezett túlzott fegyvervisszalökés nem igazolódott, annak mértéke több lövés leadása után is elfogadható volt. Az eredmények után azonos kivitelben, 30°-os eltérítésű toldatot készítettek. Ekkor már valóban jelentkezett a meg- növekedett hátralökés, más negatív kísérőjelenséggel együtt.

Az eltérítési szög növelésével a lövedék deformálódott, és megsérült a cső is. A köpenyes ólomlövedék megfelelő pályán való indítása lehetetlennek tűnt. Acéllövedékekkel végzett próbalövések során a mag nem sérült ugyan meg, de roncsolódott a toldat belső oldala. A következő kísérletsorozatot már nem huzagolt csővel folytatták. A lőkísérletek során a lövedék bukdácsolását állapították meg, a lövedékek több hosszanti bemaródást mutat- tak, keresztmetszetükben oválissá váltak, némelyiknek a csúcsa is megsérült.

A lövedékek hajlamosak voltak különféle módon deformálódni a Krummlaufban. (A nyíl egy ki nem lőtt lövedékre mutat.)

A csőtoldalék belső átmérőjének egészen a névleges belső átmérőig (7,92 mm) való fokozatos csökkentése, majd huzagolása sem hozott lényeges javulást. Ezt követően a kísérletek során különös gondot fordítottak a fegyver csöve és a toldalék közti átmenet- re. Az új cső azonos huzagolással, azonos űrmérettel készült, mint a fegyver csöve. Az időközben kialakított nyújtási technológia a cső belső torzulás nélküli ívelését is lehetővé tette — a korábbinál sokkal nagyobb pontossággal készült toldat végül meghozta a várt eredményt. A lövedék még a 400 m távolságra elhelyezett céltáblákon is kör alakú lyukat ütött, a bukdácsolás megszűnt. Nyomjelző lövedék alkalmazásával megállapítható volt, hogy az még 700 m után is stabilan repült.

30°-os StuG 44 Krummlauf, tükrös irányzékkal.

Több mint 500 lövés leadása során semmiféle rendellenességet nem észleltek. A szok- ványostól eltérő lövés egyetlen nyoma a felfogott lövedékek kismértékű ovalitása volt. A toldattal elérhető találati pontosság az alapfegyverénél gyengébb volt, de használható- nak minősült. Ezek után az ekkor már elterjedt StG 44 gépkarabély toldatát készítették el; a próbák során 400 m távolságig jó lőeredmények születtek, azonban sorozatlövésre a fegyver nem volt használható.

Krummlauf rögzítése és irányzéka az StG 44-hez.

A korábban alkalmazott csőtoldat 36 mm-es külső átmérőjét fokozatosan 16 mm-re csökkentették, ami 5(!) mm falvastagságot jelentett. A sorozatos finomítások nyomán lehetővé vált sorozatlövés leadása is a gépkarabéllyal, az első 3-6 lövés után azonban a tüzelést meg kellett szakítani, mert a jelentkező erős fel- és hátralökő erőt nem lehetett kézzel kiegyenlíteni.

Harckocsik tornyába építve azonban így is alkalmas volt sorozatlövésre, a nagyobb el- használódás azonban egyértelmű volt. A toldat élettartamát 2-3000 lövésben állapították meg. A kísérletek ezt követően arra irányultak, hogy a sorozatlövésnél jelentkező felfelé lökést csökkentsék, ezért a toldat felső részén egy gáznyomás-tehermentesítő nyílást alakítottak ki. Itt a lövedék áthaladása nyomán kiáramló lőporgáz a felfelé irányuló lökést sorozatlövés esetén is elfogadható értékűre csökkentette.

90 fokos toldalék félgömb alakú tartóhoz rögzítve, páncélozott
járművekből való használatra.

A célzóberendezés kialakítása a csőtoldathoz hasonlóan hosszadalmas volt. Az üvegből készült tükrös vagy prizmás szerkezetek nehezen kezelhetőek voltak és törtek. A kísérlet- képpen alkalmazott fémtükör szilárdsága kielégítő, de fényvisszaverő képessége gyenge volt, így a megoldás mégis az üvegelemek alkalmazása lett — ütésálló foglalattal speciá- lisan kialakított prizmát építettek a csőtoldatra, mely elégséges látómezőt biztosított.

A lőtereken végzett kísérletek bizonyították, hogy a 30°-os eltérítés elégséges ahhoz, hogy a lövész célzott lövést adhasson le anélkül, hogy maga célponttá válna. Harckocsin, ellenséges gyalogság ellen alkalmazva a 30°-os eltérítés kevésnek bizonyult, a kísérletek során nyilvánvalóvá vált, hogy a harcjármű holtterében történő sikeres alkalmazhatóság feltétele a 90°-os pályamódosítás. Az így elkészült toldatokon át kilőtt lövedékek a 100 m távolságra felállított céltáblán egy 35x50 cm-es mezőbe csapódtak be. Az átvételi bizott- ság ezt megfelelőnek ítélte.

Krummlauf, amerikai próbán.

A háború után a zsákmányolt példányokkal a győztesek számos mérést és kísérletet végeztek. Az Egyesült Államok hadserege már 1945 júliusában rögzítette e vizsgálatok eredményeit. Ennek megállapításai szerint a 30°-os eltérítésű csőtoldat jól használható, a vele végzett lőeredmények kielégítőek. A 90°-os csőtoldatból célba csapódó lövedékek egy része — a vizsgálat szerint — torzult, némelyik fordítva csapódik a célba. A németek- kel ellentétben a 30°-os csőtoldat élettartamát 6000 lövésben adták meg. Egyes források szerint az amerikai csapatok a koreai háború során használtak ilyen toldatokat.

(Forrás: Barker, J: German infantry weapons of WW 2.)