Celestino Rosatelli, a FIAT főmérnökének talán legismertebb repülőgépe a CR-32-es a magyar légierő standard vadásztípusa volt a háború kitörésekor. A kitűnő műrepülő tulajdonságokkal rendelkező gépet 1932-ben fejlesztették ki, és 1933-ban rendszeresítették az olasz légierőnél, 1935-1940 között az olasz vadászerők gerincét alkotta és kora egyik legjobb vadásza volt.

A CR-32 tulajdonképpen a CR-30 továbbfejlesztésének tekinthető, formáját szélcsatorna-kísérletek során tökéletesítették, és méreteit a CR-30-hoz képest kissé csökkentették. A gép a hagyományos, FIAT-ra jellemző „másfél” biplán, azaz az alsó szárny jóval kisebb fesztávú, mint a felső és „W"-dúcokkal csatlakoznak egymáshoz.

Ennek a kialakításnak számos előnye közül a legfontosabb a gép fordulékonysága, és a lefelé biztosított jobb kilátás. A felső szárny fesztávolsága 9,52; az alsóé pedig 6,3 méter, a belépő élek fémborításúak.

A repülőgép üres tömege 1400 kg, a törzs hossza 7,45 méter, szerkezete térhálós-rácsos; erre a rácsos szerkezetre került felépítésre a hajlított lemezborítás, tehát nem önhordó. A vázat acélból és alumíniumból gyártották, de a burkolatot csak a pilótafülkéig készítették dúralumíniumból, törzs nagyobb részét és a szárnyakat vászonnal borították.

A merev futómű megőrizte jellegzetes, áramvonalas burkolatát, és a nyitott pilótafülke is megmaradt. (A zárt pilótafülkék ekkor ugyan már kezdtek elterjedni, de az olasz pilóták jobban kedvelték a nyitott fülkét, ezért ezt a típust is így alakították ki.)

Az olasz X. Gruppo "Baleari" Fiat CR32 géppárja.

A 12 hengeres, kétsoros, 600 lóerős Fiat A.30 RAbis motor 375 km/h max sebességre gyorsította a gépet, az elérhető csúcsmagasság 9000 m volt, ami azért elég érdekes lehetett nyitott pilótafülkében. A felszálláshoz mindössze 300 méter kellett és 5 perc 25 mp alatt emelkedett 3000 méterre, manőverező képessége pedig az adott korszakban a legjobb volt. A gép hátrányai között említendő, hogy az A.30-as repülőgépmotor a szok- ványos repülőgépbenzin helyett benzin (55%), alkohol (23%) és benzol (22%) keveréké- vel működött, ami harci körülmények között nem nevezhető éppen előnyösnek...

Mario D'Agostini olasz ász-pilóta és Fiat CR-32-es gépe

A CR-32-est eredetileg 4 géppuskával látták el, a két 12,7 mm-es szinkronizált géppuskán kívül az alsó szárnyak felületén, a szárnydúc belső oldala mellet 1-1 db 7,62 mm űrméretű Breda-SAFAT géppuskával is felszerelték. Később a szárnygéppuskákat a spanyol polgár- háború tapasztalatai alapján leszerelték, mivel azok teljesen hatástalannak bizonyultak. A továbbiakban a típust már a szárnygéppuskák nélkül, csak a nagyobb űrméretű 12,7 mm-es motorgéppuskákkal gyártották. A magyar változatokon a beépített fegyverzetet átszerelték motorhajtású 8 mm-es 26/31M Danuvia gyártású Gebauer géppuskákra.

A Magyar Királyi Légierő tagjai egy CR-32 mellett, már a fronton

A típusból 1939-ig összesen 1212 db készült el, több országba is exportálták, Spanyol- országban 1938-tól licencben gyártották is, HA–132–L "Chirri" jelöléssel. A világháború elején már nem számított korszerűnek, de 1942-ig az első vonalban szolgált, igaz, csak a kisebb jelentőségű hadszíntereken, mint pl. Görögországban vagy Líbiában.

Magyarország több mint 70 gépet állított hadrendbe a típusból.

Osztrák CR-32-es a budaörsi reptéren

A hozzánk került CR-32-esek változatos módon jutottak a rejtett légierő birtokába. Például az 1936. június 11-i, úrnapi mátyásföldi repülőnapra érkezett Goriziaból a 4. Stormo 10. Gruppo 91. Squadrigliaja, egy katonai műrepülő kötelék 11 gépe. A gépek aztán a látványos, 10 gépes kötelékbemutató után „valahogy" itt maradtak. Az osztrákok 1936-ban 45 gépet vásároltak, amelyeket a Jagdgeschwader II-be osztottak be. Ausztriát 1938-ban Németország annektálta (Anschluss) és az osztrák gépekből 36 darabot átadtak Magyarországnak, a későbbiekben a Puma század is használta az osztrák eredetű gépeket.