A szövetséges légierők magyar célpontok elleni támadásai katonai célokat szolgáltak; a magyarok nem szenvedtek el a németországiakhoz hasonló terrortámadásokat, mint 1943. július végén a Hamburg elleni légitámadás, vagy Drezda bombázása 1945. február közepén. Magyarországon elsősorban ipari létesítmények, továbbá hidak, utak, vasútvonalak voltak a célok, az itteni vadászvédelem és a repülőterek mellett.

Előzmények: A második világháborúba Magyarország a németek oldalán lépett be, Jugoszlávia megtámadásával. Válaszul erre a jugoszláv légierő 1941. április 7-én több támadást intézett magyar városok, így Pécs, Szeged, Zalaegerszeg, Körmend ellen. Ugyanennek az évnek másik jelentős dátuma június 26. Ezen a napon érte Kassát az a bombatámadás, mely 32 halálos áldozatot követelt, 60 súlyos és 220 könnyebb sebe- sültet; a támadó gépek kiléte a mai napig tisztázatlan. Az akkori magyar katonai és politikai vezetés felfogása szerint, ha egy magyar helységet a Szovjetunió elleni német támadás után légitámadás ért — a támadók csak szovjet gépek lehettek. Ez a vizsgálat nélküli állítás szolgált ürügyül az ország belépésére a Szovjetunió elleni háborúba.

A szovjet távolbombázó légierő 1941-ben nem támadta meg Magyarországot. 1942 szep- temberében viszont, 4-én és 9-én éjjel megjelentek Budapest felett a szovjet bombázók. Ennek a két támadásnak, tekintettel arra, hogy a keleti hadszíntéren a harcok ekkor még Sztálingrádban és a Kaukázusban folytak, elsősorban propagandacélja lehetett. Az első támadás célpontjául nem zárható ki a Déli pályaudvar illetve a Krisztina körúti Főposta, mivel a bombák egy része a Városmajorba, valamint a Rózsadombra hullott.

A légvédelem által megrongál Liberator roncsa Nagyberki mellett 1944-ben

Ez a támadás 11 emberéletet és mintegy 60 sebesültet követelt, miután sem elsötétítés, sem pedig légiriadó nem volt. A második támadás során a bombák meglehetősen szét- szóródtak, öt ember halálát és 18 súlyos sérülést okozva. Ezt követően 1943 augusztusáig nem folyt ellenséges tevékenység Magyarország felett: augusztus 13-án a bécsújhelyi gyárakat bombázó amerikai négymotorosok a Dunántúl felett repültek át. Ezen a napon és október 24-én több dunántúli megyében hullottak amerikai bombák, de semmiféle veszteséget nem okoztak.

Magyarországot, illetve Budapestet 1944. április 3-án érte az első amerikai, éjjel pedig brit légitámadás. akkoriban sokan ezt a március 19-én bekövetkezett német megszállás következményének hitték. A valóság viszont az, hogy a rendszeres bombázáshoz előbb meg kellett teremteni a technikai feltételeket; az olaszországi Foggia 1943. október 28-i brit megszállása után az amerikaiak lázas repülőtér építésbe kezdtek. Ezek elkészültével 12 velük szemben ellenséges és megszállt ország került a bombázóik hatósugarába. Ezekben az országokban számos hadászati jelentőségű cél volt, köztük 52 olajfinomító, közel évi 12 millió tonna teljesítőképességgel.

A Dunai Repülőgépgyárat bombázó Liberatorok a Csepel-sziget fölött

1943. november elején az amerikai valamint brit légierő illetékes parancsnokai megha- tározták a következő feladatokat, a célok között szerepeltek az ellenséges légierőknek okozandó károk mellett, a budapesti, csepeli és győri repülőgépgyárak. Az US hadsereg légiereje vezérkari főnökének 1944. március 28-i parancsa bombázási célként a budapesti rendezőpályaudvarokat adta meg, az amerikai 15. légihadsereg bevetési parancsa a pá- lyaudvarok mellett a csepel-szigeti repülőgépgyár bombázását írta elő. Ilyen előzmények után kezdték meg 1944. április 3-án Budapest felett az amerikai B-17-es repülőerődök és B-24-es Liberatorok, 11 óra után néhány perccel bombaterhük leszórását. A ferencvárosi pályaudvart hozzávetőleg kétszáz 500 fontos rombolóbomba találta el; itt és a környéken mintegy 600-an vesztették életüket. 185 dolgozó halt meg a Dunai Repülőgépgyárban és több mint 200-an megsebesültek. 1944. április elejétől kezdve Magyarországnak el kellett viselnie az amerikai és a brit bombázók rendszeres támadásait. A bombázás céljai a kö- vetkező hónapokban sem változtak: a közlekedés, főleg a vasúti közlekedés rombolása, a repülőgépgyártás és az üzemanyaggyártás megsemmisítése.

A Ferencvárosi pályaudvar az angolszász bombázók támadása után 1944. április 3-án

1944. június másodika jelentős dátuma nemcsak a Magyarország feletti légi háborúnak, hanem az egész második világháborús légi tevékenységnek is. Ezen a napon kezdődött a Szovjetunió és az USA világháborús katonai együttműködésének egyik jelentős fejezete: az ún. „Frantic Joe" hadműveletet. Az olaszországi repülőterekről felszállt amerikai bom- bázókötelékek feladatuk elvégzése után nem tértek vissza kiindulási helyükre, hanem továbbrepülve három szovjet kézen lévő ukrajnai repülőtéren, Poltaván, Mirgorodban majd Pirjatyinban szálltak le. Itt aztán a gépeket — a már 1944 tavaszán megérkezett amerikai ellátószemélyzet — feltöltötte üzemanyaggal, bombákkal és lőszerrel, hogy így indulhassanak újabb feladatuk ellátására, és vissza Dél-Olaszországba.

Frantic Joe: Nyíregyháza bombázása

Az első ilyen bevetés június 2-án zajlott le, Ira C. Easker altábornagy, a földközi-tengeri szövetséges légierők főparancsnokának vezetésével; 130 B-17-es 70 vadászgép fedezete mellett Debrecent bombázta, majd továbbrepült egy gép elvesztésével a Szovjetunióba. A poltavai repülőtéren leszállt 73 bombázót a szovjet vezérkar és a légierő képviselői, Harriman amerikai nagykövet valamint John R. Deane vezérőrnagy, a moszkvai amerikai katonai misszió vezetője fogadták. A Debrecen elleni támadással egyidejűleg bombák hullottak a szegedi, a szolnoki, a nagyváradi, a kolozsvári és a miskolci pályaudvarra; a magyar vezérkar jelentése szerint 600 gép támadta a közlekedési hálózatokat.

Ezek a gépek a Szovjetunióba repültek kivételével mind visszatértek Olaszországba. (A Frantic hadműveletek később háromszögeléssel működtek. A kötelékek felszálltak Dél-Olaszországban, ledobták bombaterhüket Ukrajna felé menet, majd néhány napi pihenés után továbbrepültek Angliába Németországot bombázva, hogy onnan ismét visszatérje- nek Olaszországba, miközben a franciaországi német erőket támadták.)

A szolnoki pályaudvar az 1944. június 2-i bombázás után

A Magyarország elleni legnagyobb bombatámadás egy hónappal később, 1944. július 2-án történt; az olasz repülőterekről reggel több mint 620 repülőerőd és Liberator indult bevetésre, megfelelő vadászbiztosítással. A Duna felett 7000 m magasan északnak tartó bombázók célja két jugoszláviai pályaudvar mellett két budapesti rendező pályaudvar, két olajfinomító, egy repülőtér, a győri gyárak és a szolnoki vasúti híd volt.

Említést érdemel, hogy ezt a hidat sem akkor, sem több későbbi támadással nem sikerült megrongálni, egészen szeptember 5-ig. Ekkor száznál is több amerikai négymotoros 270 bombát dobott a hídra; ezek közül egy eltalálta a Tisza ártere feletti részt, használhatat- lanná téve a németek számára hadászati fontosságú vasútvonalat. Az utolsó amerikai bombatámadást Szombathely szenvedte el, 1945. március 26-án, amikor a Liberatorok a pályaudvart támadták, a környező utcákban is jelentős kárt okozva. Nem teljes adatok szerint a magyar légtérben az amerikaiak több mint 2000 főnyi hajózó személyzetet, ebből 600 halottat vesztettek.

Szovjet Il-2 csatarepülőgép Budapest felett 1945 elején

A Vörös Hadsereg légiereje magyarországi célok ellen nem intézett az amerikaiakhoz vagy a britekhez hasonló, többszáz nehézbombázóval végrehajtott légitámadásokat. Fő célja nem a közlekedés vagy az ipari létesítmények rombolása, hanem az itt harcoló 2. és 3. Ukrán front légi támogatása volt. Erre a harcászati jellegű légi tevékenységre nincse- nek olyan részletes adatok, mint az amerikai bombázásokra; amit tudni: 1944. augusztus 22-én és 23-án Miskolcot érte szovjet bombatámadás, 1945. március 27-én Szombathelyt, két nap múlva Komáromot. A szovjet bombázók 1944 szeptemberében 2905 bevetésben 3100 bombát dobtak le magyar célpontokra.

Az amerikai, brit és szovjet légierő támadásain kívül román légitámadások is érték Magyarországot 1944 szeptemberével kezdődően.

Az amerikaiak és britek Budapestet 37-szer, Győrt 21-szer, Szombathelyt 16-szor, Szolnokot 13-szor, Debrecent és Szegedet 9-szer támadták. A 15. amerikai légi hadsereg repülői 26 422 tonna bombát dobtak le magyarországi célokra — a magyar városok elleni légitámadások gerincét ez adta. A légitámadások áldozatainak száma az 1944. januári határokon belül közel 20 ezer főre tehető; az ország jelenlegi 3122 települése közül 1024-et ért kisebb-nagyobb bombatámadás. A kép teljessé tételéhez hozzátartozik, hogy az országnak a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeit a német légierő, és az egyre kisebbre zsugorodó magyar királyi légierő is bombázta. A támadások elsősorban vasúti célpontok ellen irányultak, a szovjet csapatok utánpótlás- és egyéb szállításainak megnehezítésére.