Kétmotoros, alsószárnyas, vegyes építésű szovjet Iljusin távolsági bombázó, a DB-3 típus (Dalnyij Bombargyirovsesik - távolsági bombázó) jelentősen továbbfejlesztett változata. Az 1935-ben tervezett gép sorozatgyártása 1937 elején kezdődött, megjelenésekor kate- góriájában nagy sebességű, nagy hatótávolságú típusnak számított. Az így modernizált gép a DB–3F típusjelet kapta, melyet 1942-ben Il–4-re változtattak. 

Ez az 1939-től gyártott változat erősebb motorokat, és áramvonalasabb, nyitott üvegorrot kapott; ez a repülőgép alkotta a szovjet távolsági bombázóerők gerincét. Bár sebességét, gyenge védettségét tekintve már háború elején sem volt korszerű, gyártása váltótípus híján 1944-ig tovább folyt. Az első gépeken két 1000 LE-s Tyumanszkij M-88 típusú csillag- motor volt, melyeket később ugyanilyen típusú, de erősebb motorokra cseréltek. További újításokat is bevezettek: a típus négy helyett ötfős legénységet, öntömítő üzemanyag tar- tályokat és nagyobb kaliberű védelmi fegyverzetet kapott. A törzs tetején lévő toronyban a 7,62 mm-es helyett előbb 12,7 mm-es géppuska, majd 20 mm-es gépágyú, az orrban lévő géppuska helyére pedig szintén 20 mm-es gépágyú került. Összesen 6 784 db épült.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hossz 14,82 m; magasság 4,18 m; fesztáv 21,42 m
• Szerkezeti tömeg 5470 kg (felszálló tömeg: 10 055 kg)
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska az orrban, egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska a törzs tetején lévő toronyban, egy 7,62 mm-es, forgatható géppuska a törzs alján a lövészteknőben és 2700 kg-os bombateher
• Motor: két 1100 LE-s Tyumanszkij M-88B, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
• Hatótávolság: 2600 km
• Teljesítmény: max. sebessége 420 km/h; csúcsmagasság 9450 m