A Lockheed cég 1937-1939 között kifejlesztett első katonai repülőgépe rengeteg újítást tartalmazott. Az együléses, kétmotoros vadászgépen két törzs hordozta a szárnyközép- részt, amelyben az orrkerekes futómű fő egységeit és a motorok turbófeltöltőit helyezték el. Legjellemzőbb vonása a vékony kettős törzs volt, ezekben kaptak helyet a motorok és a behúzható futómű főtagjai, egyben a farokrész tartójául is szolgáltak. A pilótafülke, a kormányozható orrfutó és a fegyverzet a két törzs közötti gondolában kapott helyet

Bár manőverező képessége és sebessége nem érte el a hagyományos vadászokét, de mivel nagyon nagy hatótávolságúnak bizonyult, 1941-ben mégis megkezdődhetett a gyártása. Ez a lépés az addig elért, nem túl biztató eredmények alapján kockázatos volt, de sikeresnek bizonyult; hatékony fegyverei és erőteljes szerkezete miatt ellenfelei csak „villásfarkú ördög”-ként emlegették. Bár a Lightninget gyártották a legkisebb számban a világháború alatt (9942 db készült belőle, ebből is megközelítőleg ezer volt a fotófelde- rítő-változat), mégis mindegyik hadszíntéren megfordult, és a Csendes-óceánon több japán gépet semmisített meg, mint bármelyik másik típus.

TECHNIKAI ADATOK: (P-38L)

• Hossz: 11,53 m
• Magasság: 3,91 m
• Fesztávolság: 15,85 m
• Hatótáv: 4184 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 13 410 m
• Szerkezeti tömeg: 5806 kg (felszálló tömeg: 9800 kg)
• Csúcssebesség: 666 km/ó
• Fegyverzet: egy 20 mm-es Hispano M2 mereven beépített gépágyú, négy 12,7 mm-es géppuska az orrban; 1814 kg bomba- vagy rakétateher külső megerősített pontokon
• Hajtómű: két 1600 Le-s (1193 kW) Allison V-1710-111/113 típusú 12 hengeres V-motor