Franciaország eleste és Olaszország belépése a világháborúba megerősíti a brit kormány meggyőződését, hogy Máltát, a Földközi-tenger kis szigetét meg kell erősíteni, mert harcászati jelentősége a harci cselekmények fejlődésével egyre nő.
Málta 1940 júliusában a Royal Navy hadműveleteiben másodrangú szerepet játszik, mert haditengerészeti támaszpontként nincs kellően felkészülve. Az olasz Regia Aeronautica első légitámadásai alatt a szigeten mindössze egyetlen radar, 24 fényszóró, és 40 ágyú van. Az olasz repülőgépekkel csupán három vadászgép szállhat szembe, amikkel blokkolni lehet az első támadásokat. Még félrevezetniük is sikerül az olasz felderítést, amely azt hiszi, hogy a szigeten 25 repülőgép állomásozik. Júliustól a brit hadvezetés törekszik, hogy ellássa Máltát repülőgépekkel, légvédelmi tüzérséggel és lőszerrel. Ez azonban egészen 1943-ig nem sikerül. Eközben 1941-től a német X. repülőhadtest megkezdi a Málta elleni hadműveleteket; a bombá- zások fő célpontjai az Afrika-Korps ellátását veszélyeztető brit tengeralattjárók. Néhány német parancsnok javasolja a sziget elfoglalását, amit Hitler visszautasít. Elveti azt a javaslatot is, hogy Kréta helyett Máltán szálljanak partra.
A britek 1940 elejétől kezdve ellátják Máltát üzemanyaggal és lőszerrel. A szállítóhajók a Royal Navy kíséretében közelítik meg a partot, a védelem megerősítésére Hurricane vadászgépeket és Wellington bombázókat küldtek. Megérkezésüktől kezdve Málta már nemcsak feltartóztatni képes az olasz támadásokat, de kiindulási pontul is szolgálhat az Appennini-félsziget elleni támadásokhoz. Célpontjaik a kikötők, valamint a Líbiában lévő olasz csapatok számára utánpótlást szállító hajók. Az Észak-Afrikába tartó szállítmányok elsüllyesztése nagymértékben hozzájárul Wavell cirenaicai sikereihez.
A légitámadások okozta károk helyreállítása növeli a sziget védelmi képességét. Új repülőtereket, földalatti üzemanyag- és lőszerraktárakat építenek; az új radarállomások figyelik a légteret. Máltának most 7 Maryland távolsági repülőgépe, valamint 15 Welling- ton bombázója van, amelyek készek a kontinensen lévő olasz állások elleni bevetésre. A sziget biztonságára 60 vadászgép vigyáz.
Elpusztítani Máltát
Július 26-ról 27-re virradóra az olaszok eldöntötték, hogy megsemmisítik a máltai hadi- kikötőt. de a briteknek sikerült elpusztítaniuk a támadásban résztvevő összes, az olaszok által bevetett minitengeralattjárót. A Royal Navy 1941-ben megkezdi a tengelyhatalmak észak-afrikai egységeit ellátó hajórajok elleni hadműveleteket. Ezidőben a szigeten 10 darab, egyenként 680 tonna vízkiszorítású tengeralattjáró állomásozik.
Októbertől csatlakozik hozzájuk a „Forces K" egység. Bár december második felében Málta közelében a Royal Navy elveszít egy cirkálót (aknára futott), kettő pedig súlyosan megrongálódik, mégis rendkívül eredményesnek bizonyul. A brit Upholder – egészen az 1942. áprilisi elsüllyesztéséig – összesen 120.000 regisztertonna hajót süllyeszt el. No- vember 8-án éjszaka a „Forces K" nem mindennapi tettet visz véghez, amikor elsüllyeszt egy egész olasz hajórajt. A britek így egyre inkább elvágják az olasz szállítóhajók útját, ezzel komolyan veszélyeztetik az olaszok és az Afrika-Korps ellátását. Málta megerősíti kulcsszerepét a Földközi-tenger hadszínterén.
Decembertől a Szovjetunió területéről a Földközi-tenger térségébe irányított német 2. légiflotta támadja Máltát. A kikötő berendezései, a repülőterek, és a légvédelmi állások egyaránt romokban hevernek; a késleltetett repeszbombák nehéz próbának teszik ki az embereket. Az anyagi veszteség óriási, 14 500 lakóház megsemmisül, vagy lakhatatlanná válik. Ennek ellenére a Royal Navy továbbra is ellenőrzi Málta parti vizeit. A sziget ellátása azonban problematikussá válik, 1942. február-márciusban az ellátóhajók nem jutnak el a partokig, a tengelyhatalmak légiereje és haditengerészete megsemmisíti őket.
A „Herkules" haditerv
Júniusban a németek előkészítik Málta elfoglalásának tervét. A Kurt Student tábornok által megtervezett „Herkules" hadművelet csak azért nem valósul meg, mert a német hadvezetésben eltérőek a vélemények róla. Eközben a britek igyekeznek megakadályozni Málta teljes elszigetelését. Júniusban a „Vigorous" hadművelet keretei között a sziget felé halad két – 6 és 11 szállítóhajóból álló – konvoj. Az olasz flotta a Gibraltárból és Alexand- riából indult mindkét hajórajt megtámadja. Az egyiknek vissza kell fordulnia, a másiknak sikerül átjutnia a blokádon.
Az augusztusban végrehajtott hasonló művelet az olasz flotta győzelmével végződött, de négy szállítóhajónak sikerül eljutni Máltára, és ellátja az ott lakókat három hónapra ele- gendő legszükségesebb nyersanyagokkal, árúcikkekkel. Szeptembertől aztán a Máltára nehezedő nyomás csökken, és a sziget lassan visszatér korábbi szerepéhez: újra a brit hadsereg csapásmérő támaszpontja lesz.