Balkán - 1941 tavasza [92.]

2018. július 05. - Habitus

A görög csapatok 1940. december elején elsöprő erejű támadást indítottak Albániában, és az azonnali olasz fegyverszüneti kérelem elkerülhetetlennek látszott. December 9-én az egyiptomi brit hadsereg ment át offenzívába; az olasz védelem összeomlott, és sokszázezer hadifogollyal együtt csaknem egész Líbia az angolok kezére került. A sorozatos vereségek következtében az olasz hadiflotta is használhatatlanná vált. A katonai krízis Olaszország teljes összeomlásával és a háborúból való kiválásával fenyegetett. Németország ezt semmiképp sem engedhette meg. Meg kellett menteni az olaszokat.

balkan1941.gif

Nemcsak presztízsokokból, hanem azért sem, mert a Földközi-tenger keleti medencéjé- nek teljes brit ellenőrzése mellett aligha indulhatott volna biztonságosan a Wehrmacht a nagy keleti hadjáratra. 1940. december 12-én Hitler aláírta a Marita fedőnevű hadműve- leti utasítást, amely előirányozta, hogy 1941 márciusában Bulgárián keresztül támadják meg Görögországot. Később arról is döntés született, hogy az olaszok megsegítésére egy német páncélos hadosztályt Líbiába küldenek. A görögországi hadjáratra kiszemelt csa- patok megindultak Románia felé, 1941. január végére már 18 hadosztály összpontosult a román-bolgár határon. Minderről a görög kormány is tudomást szerezhetett, és a német szándékokat illetően nem lehettek többé illúziói. Február elején a kormány deklarálta, ellenáll a német támadásnak, és katonai segítségért fordult Angliához. A brit kormány beleegyezően válaszolt: leállította a Líbiai offenzívát, és megkezdte az előkészületeket afrikai hadosztályainak Görögországba történő áthajózásához.

olasz_gorog1940-1.jpg

Az olasz-görög „különháború” így mégsem kerülhette el, hogy része legyen a nagy világ- háborús megmérkőzésnek. Előbb azonban még a diplomáciának is akadt tennivalója. Az albániai frontszakasz alkalmatlan volt arra, hogy a német technikai fölényt érvényesítsék, ezért a Marita-tervben a Bulgárián keresztül történő támadást irányozták elő. És hogy a német hadosztályok felvonuljanak a román-bolgár határra, nem volt akadálya. Magyar- ország és Románia – lévén 1940 novemberétől mindkettő a háromhatalmi egyezmény tagországa – minden további nélkül hozzájárult az átvonuláshoz.

Bulgária azonban vonakodott attól, hogy csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez, és még inkább attól, hogy területére beengedje a német csapatokat. A németek azonban végül semlegesítették a fenyegető törököket, romániai jelenlétükkel pedig biztosítékot nyújtottak Bulgáriának egy feltételezett szovjet beavatkozás ellen. Végül Hitler azt is ki- látásba helyezte: Bulgária visszaszerezheti az égei-tengeri partvidéket, amelyet az első világháború után elveszített. Az ígéretek hatására 1941. március 1-jén Bulgária csatla- kozott a háromhatalmi egyezményhez.

Tisztázásra várt még Jugoszlávia helyzete és magatartása is. A német hadvezetés sem a Bulgárián keresztül végrehajtott hadművelet, sem a későbbi szovjetellenes hadjárat ese- tében nem fogadhatott el egy bizonytalan Jugoszláviát. Német részről ezért azt kívánták, hogy Jugoszlávia valljon színt, és csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez.

A kívánságból attól kezdve, hogy Bulgária beadta a derekát, türelmetlen követelés lett. Jugoszlávia húszegynéhány éves fennállásának legnehezebb döntése elé került. Pál régensherceg, az államfő családi kapcsolatai és meggyőződése révén angolbarát volt, és azt is biztosra vette, hogy Németország végül alulmarad, és a második világháborúból, miként az elsőből, a tengeri hatalmak kerülnek majd ki győztesen. Tudta azonban, hogy nem számíthat az angolok segítségére. Ezért olyan formulát igyekezett találni, amely a németeket is kielégíti, de amely a végelszámolásnál a legkevésbé terhelő Jugoszláviára nézve. Ez a formula a kötelezettségvállalás nélküli csatlakozás volt.

3hatalmi_egyezmeny-jugo.jpg

Cincar-Markovics jugoszláv külügyminiszter és Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter aláírja Jugoszlávia csatlakozásáról szóló dokumentumot, a bécsi Belvedere palotában

1941. március 6-án, a minisztertanácson elvi döntés született arról, hogy Jugoszlávia azzal a kikötéssel csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez, hogy abból Jugoszláviára nézve semmiféle katonai kötelezettség nem hárul, és az állam területe semmiféle idegen kato- nai átvonulásra és szállításra nem vehető igénybe. A német kormány ezeket a feltételeket elfogadta, és azt is kilátásba helyezte, hogy a háború befejezése után támogatni fogja Ju- goszlávia Szalonikire vonatkozó igényeit. 1941. március 25-én Bécsben a csatlakozásról szóló okmányt aláírták.

Belgrádban azt remélték, hogy Londonban méltányolják Jugoszlávia nehéz helyzetét, tu- domásul veszik a döntést, amely végeredményben nem járt közvetlen hátránnyal Nagy- Britanniára nézve. Tévedtek. Az angoloknak nem egy saját érdekeit szem előtt tartó és a brit érdekeket sem sértő Jugoszlávia kellett, hanem olyan, amely feláldozza önmagát.

Churchill azt táviratozta 1941. március 22-én a Kairóban tartózkodó Edennek, hogy Jugo- szláviát mindenképpen háborúba kell rántani. Pedig tudta, hogy a háborúzó Jugoszláviát éppúgy magára fogják hagyni, mint annak idején Lengyelországot. Londonban attól sem riadtak vissza, hogy céljaik elérésére az államközi kapcsolatok gyakorlatában megenged- hetetlen eszközöket használjanak. Már az a három miniszter, aki a döntés alkalmával a csatlakozás ellen szavazott, a brit direktívákat követte, az aláírás után pedig a belgrádi angol követ utasítást kapott egy államcsíny előkészítésére. Az egész országot behálózó brit hírszerzésnek ugyanez lett a feladata. A szovjet diplomácia más vonatkozásban szin- tén bekapcsolódott ebbe a tisztázatlan nagyhatalmi pókerjátszmába.

Moszkvában barátsági és semlegességi egyezmény megkötésére tettek ajánlatot Jugo- szláviának – a kölcsönös segélynyújtást persze nem hozták szóba – és ezt a német nagy- követnek is tudomására hozták. Mi más lehetett ennek a célja, mint a Jugoszlávia elleni német megtorlás kiprovokálása? Ezt diktálta a nagyhatalmi önérdek. Ahogy a jugoszláv- német háború az angoloknak tehermentesítést, úgy a szovjeteknek haladékot jelentett.

2peter-simovic41.jpg

II. Péter és Dusan Simovic tábornok (balra) az 1941. március 27-i puccs után.

Az angolok által kívánt és szorgalmazott fordulat 1941. március 27-én reggelre végbe- ment. Jugoszláv katonatisztek elmozdították Pál régensherceget, és Simovic tábornok vezetésével új kormányt alakítottak. Hogy a brit diplomáciának és titkosszolgálatnak mekkora volt ebben a szerepe, ma sem tisztázott. Eden mindenesetre meleghangú táv- iratot küldött a belgrádi angol követnek, és gratulált részvételéért "a dolgok rendkívül kedvező fordulatában". Az államcsíny kétségtelenül rokonszenvre talált Belgrádban: a lakosság az utcára tódult, és az új kormányt ünnepelte. A zágrábi és a ljubljanai fogad- tatás már jóval szkeptikusabb volt...

Az államcsínyről értesülve Hitler dührohamot kapott, és még március 27-én elhatározta, hogy végez Jugoszláviával. Ami ezután következett, eléggé közismert. A német hadveze- tés a Barbarossa hadműveletre beosztott tíz hadosztályt Jugoszlávia ellen vonultatta fel, azzal az elgondolással, hogy Karintiából, a Dunántúlról és a Bánátból egyidejűleg indítja meg az offenzívát. Politikai akadályt csak Magyarország jelentett, de miután Teleki Pál miniszterelnök, nem találva olyan formulát a dilemma feloldására, mint Pál régensherceg a revolver után nyúlt, ez az akadály is elhárult.

marita5.jpg

1941. április 6-án megindult a német támadás, és a felkészületlen, mozgósítani képtelen jugoszláv hadsereg már április 17-én letette a fegyvert. Jugoszlávia összeomlása következtében Görögország is védhetetlenné vált – a Bulgáriából kiinduló és Jugoszlávián át támadó németek egyszerűen megkerülték a görög védelmi vonalat – és április 24-én Görögország is kapitulált. (Historia / Diószegi István)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr1214093887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Periodista. 2018.07.06. 21:56:47

Jugoszlávia és Görögország kérdése 1940/41 -ben szervesen összetartozott. Miután az Albániából Görögországra támadó olasz csapatokat ronggyá verték a görögök és visszaűzték őket Albániába, majd Észak-Afrikában zakót kaptak (líbiai gyarmatuk területére kergették vissza őket), Németországnak segítségükre kellett sietnie. Ennek a segítségnek pedig Jugoszlávián keresztül kellett megérkeznie. Ez volt az egyik ok, amiért Jugoszláviát lerohanta Németország.

A másik ok: a nagy szovjet-ellenes német offenzívához és az ezt támogató Észak-afrikai német támadáshoz (Egyiptom ellen, majd azon átjutva a Közel-Keletig hatolva) szükség volt a Földközi-tenger keleti medencéjének (Görögországnak és a Balkánnak) a birtoklása.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2018.07.06. 22:13:02

Nem sikerült Szerbiából szövetségest csinálni.

Szalay Miklós 2018.07.06. 22:22:26

Egy alapos kis összefoglaló a háborúról, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temakep/077.shtml

barabasJ 2018.07.06. 22:43:05

@maxval balcán bircaman: Hmmm.
A Mihajlovics-féle csetnikek kezdetben a németek, olaszok és a horvát usztasák ellen harcoltak, 1941 végére azonban a partizánok és a muzulmán albánok, bosnyákok váltak a fő ellenséggé. 1942-ben lényegében felhagytak a németek elleni harccal; előbb az olaszokkal kötöttek tűzszünetet 1942 elején, majd nyáron a fasiszta horvátokkal is kiegyeztek: elismerték a horvát usztasa államot, hűséget fogadtak Pavelics poglaviknak. A német megtorlásokra hivatkozva 1941 végére gyakorlatilag abbahagyták a németek elleni harcot, sőt, az 1943-as Tito-ellenes német offenzívák során 20 ezer csetnik harcolt az SS és a Wehrmacht, az olasz fasiszták, usztasák és bolgárok oldalán a partizánok ellen. 1943 őszén pedig a csetnikek formális megállapodást kötöttek a németekkel, és immár a náciktól kapták a pénzt és fegyvert, nem a britektől…

dr. mesterséges színezék 2018.07.07. 08:04:12

- Führerem, Olaszország hadba lépett!
- Nem probléma, küldünk ellenük egy hadosztályt.
- De führerem, Olaszország mellettünk lépett hadba...
- Mein gott! Akkor két hadosztályt kell küldenünk.

csentecsa 2018.07.07. 10:10:22

A Balkánt akarta stabilizálni, elkerülendő egy itteni szövetséges partraszállást. Görögországot pedig nem lehetett megtámadni Jugoszlávia lerohanása nélkül..

carp3tm0nster 2018.07.07. 12:15:25

Érdekelne, hogyha a béna olaszokat nem kellett volna állandóan megsegíteni, akkor mi lett volna másképpen...

John Szigethy 2018.07.07. 14:15:27

Az áldemokrata nyugat a tömeggyilkos Sztálinnal is összefogott ha az érdeke úgy kívánta. A történelmet pedig a "győztesek" írják.

csentecsa 2018.07.07. 14:23:14

@carp3tm0nster: Hát, ha uralni tudták volna a Balkánt , előbb elindulhatott volna el a Barbarossa..

mgdé 2018.07.07. 15:09:30

@John Szigethy:
Kedves Johannes!

Miért, jobb lett volna nekik német uralom alatt élni?
A lengyelek - hitünk szerint évszázados hű barátaink - is hogy imádták azt!

Valamint, mi a büdös lólengőért is támadta meg Mussolini Görögországot? Akinek diktátora számára - Metaxasz tábornok - ő volt a követendő nagy "Példakép". Csak mert az ő lufiján az ókori Római Birodalom térképe látszott? Az mitől elfogadható?
(Vagy azoknak, akiket te kedvelsz, azoknak ok nélkül is mindent szabad, a többiek meg hogy mernek bármit is tenni? Pl. a sokkal gyengébben felszerelt görögök el merik picsázni az őket ok nélkül megtámadó olaszokat? Akkor hát jár a "bünti" nekik?)

dr. mesterséges színezék 2018.07.07. 15:14:52

@John Szigethy: "Az áldemokrata nyugat a tömeggyilkos Sztálinnal is összefogott ha az érdeke úgy kívánta. "

Teccett volna Hitlernek olyan politikát kitalálni, hogy az érdekük ne az legyen, hogy bármi, csak ő ne...

Kritikus 73 · https://kritikusa.blog.hu/ 2018.07.07. 20:42:22

A görögök német legyőzése az egyik leggyorsabb és legkönnyebb diadal volt a háborúban. ... És nem mellesleg a második legnagyobb Wehrmacht légideszant akció is itt zajlott, Krétán. Ez volt a híres Mekur hadművelet. A németek 15 ezer ejtőernyőst vetettek be átütő sikerrel.

mgdé 2018.07.07. 20:56:49

@Scriptor.:
Azért azt nyugodtan tedd hozzá, hogy az eleve sokkal gyengébb görög hadsereg fő erői még Albániában voltak, az olasz fronton. Köztük a krétai hadosztály is.
Egyébként pl. Dánia, Belgium, Hollandia meddig tartotta magát?

csentecsa 2018.07.08. 12:36:21

@Scriptor.: Igen, akiknek zöme meg is halt az akció során, és rengeteg szállítógépet is vesztettek. Kár volt itt elpazarolni ezt az értéket erőt.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · impersonal.elmenypark.net 2018.07.09. 15:57:22

@Főszerkesztő.: Mussolini bénázása és még egy dolog, hogy bizonyítani akart Hitlernek okozta a Barbarossa terv kudarcát, mivel az olaszok görög akciója Hitlert is váratlanul érte. Hónapokat késett a Támadás, így a német csapatok felkészületlenül este bele az orosz télbe.