És ha már belekezdtünk, ejtsünk pár szót a Graf Zeppelin repülőgépeiről, pontosabban a hordozóra szánt repülőgépekről is. Amikor elkezdődött az „A” hordozó (a németeknél csak a vízrebocsátáskor kapott nevet a hajó) építése, a Légügyi Minisztérium pályázatot írt ki repülőgép-hordozóról bevethető, többfeladatú, rövid fel- és leszállópályát igénylő, felhajtható szárnyú, zuhanóbombázó repülőgépre. Csak az Arado és a Fieseler cég pályázott, és az utóbbi nyert.

Fieseler Fi-167 1938-ban (Bundesarchiv Bild)

A Fieseler kétfedelű gépét Reinhold Möwes tervezte, és elsősorban a konstrukció megbízhatóságára és egyszerűségére törekedett. Az Fi-167 két prototípusa kitűnt jó vezethetőségével (beleértve a nagyon kicsi leszállósebességet is), teljesítményével és terhelhetőségével. Nem meglepő, hogy a Fieseler cég 12 darab ledobható futóműves, nullszériás Fi-167A-0 elkészítésére kapott rendelést.

Közben az ,,A” hordozót 1938. december 8-án vízre bocsátották – már Graf Zeppelin néven – és elkezdődött a pilóták kiképzési programja. Az első 167-es századot 1940 nyarán kapta meg a flotta, de ekkor már leálltak a munkálatok a hajón. A gépeket csak 1942. május 13-án vették elő, amikor ismét megindult a hordozó építése, de akkorra a repülőgép már elavult. A repülőgéphordozó-program törlésekor a Fi 167-esek amúgy is fölöslegessé váltak; 9 darabot átadtak Romániának, ahol fekete-tengeri partvédelmi feladatokat láttak el.

Ju-87C (Bundesarchiv Bild)

A további, a Graf Zeppelinre szánt repülőgépek között érdemes megemlíteni az 1939-ben kifejlesztett Bf-109T (a német Tragger - "hordozó” szóból) vadászgépet és a felhajtható szárnyprofilú Ju-87C (Ceasar) zuhanóbombázót. Mindkét konstrukciónál megerősítették a sárkány-szerkezetet. A vadászgép gyakorlatilag a Messerschmitt Bf-109E (Emil) hordozó- ra készült változata volt, kissé megnövelt féklapokkal és szárnyfesztávolsággal – valamint fékezőhoroggal. A Junkers gépnél az üzemanyagtartályokat – és ezzel a hatótávolságot – növelték meg, és szintén felszerelték fékezőhoroggal. A farokrészben pedig kialakítottak egy tárolóhelyet gumicsónak és túlélőkészlet számára. Ezen kívül a Ju-87 kényszerle- szállás esetén lerobbanthatta futóműveit, hogy vízre érkezéskor a gép ne boruljon fel.

A későbbiek során még a Ju-87D (Dora) sorozat gépeivel kísérleteztek. Ezeknek nem csak zuhanóbombázónak kellett lenniük, de ők látták volna el a repülőgép-hordozó tenger- alattjárók elleni védelmét (1 vízibombát hordozva), vagy torpedóvetőként alkalmazhatták ellenséges hajók ellen (ilyenkor egy LTF5B típusú, 533-mm-es légi torpedót vitt magával; a torpedó súlya – 766 kg). Ezek a tervek sem valósultak meg a háború végéig.