Amikor Japán 1912 márciusában egy hazai hajógyárban megkezdte ennek a hajónak az építését, megerősítette vezető hatalmi pozícióját a Csendes-óceán térségében. Egészen addig az összes japán csatahajó brit hajógyárakban épült. Annak ellenére, hogy a Fuso és testvérhajója, a Yamashiro páncélzata gyengébb volt a kortárs amerikai csatahajók páncélzatánál, erősebb fegyverzettel rendelkeztek, és két csomóval gyorsabbak voltak.

A Fuso 1915-ös elkészültekor két kéményt kapott, melyek közül az elsőt a parancsnoki híd és a harmadik lövegtorony között helyezték el. Az 1930-as években nagyarányú átépíté- sen ment keresztül, melynek során második kéményét leszerelték, és egy masszív hídfelépítményt kapott helyette. Nagymértékben megjavították a víz alatti védettségét is, és új gépi berendezésekkel látták el. A Fuso a II. világháború alatt részt vett az aleuti és a Leyte-öbölben vívott csatában. Testvérhajójával együtt az amerikai csatahajók 1944 októberében ágyútűzzel és torpedókkal süllyesztették el a leyte-öbölbeli összecsapásban.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1913
• Vízkiszorítás: 36 475 tonna
• Méretek: hossz: 204,65 m - szélesség: 28,7 m - merülés: 8,7 m
• Sebesség: 23 csomó
• Személyzet: 1193 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Brown-Curtis turbina - 78 000 LE
• Hatótávolság: 14 400 km
• Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg
• Páncélzat: Övpáncél 102-305 mm, barbetták 204 mm, lövegtornyok 120-305 mm