Alacsonytámadó és harckocsi-elhárító repülőgép. Bár elődje, az IL-2 "Sturmovik" meg- bízható repülőgép volt, a szovjet hadvezetés a 1942-ben még jobb teljesítményű, földi célokat támadó és harckocsi-elhárító repülőgépet akart terveztetni. Számos Iljusin-terv közül végül az IL-10 győzött.

Az új típus külső méretei valamivel kisebbek, lényegesen erősebb a páncélzata és a mo- torja, amitől jelentősen javult a vezethetősége. Az 1944 novemberétől gyártott IL-10-esek teljesen kiszorították az IL-2-eseket a gyártósorokról. A típust 1945 februárjában állították szolgálatba, és a második világháború végéig mintegy 3500 gép készült belőle. A háború után még évekig a szocialista országok légierőinek egyik meghatározó típusa volt.

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 11,12 m
• Magasság: 3,46 m
• Fesztávolság: 13,44 m
• Hatótáv: 800 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 7300 m
• Szerkezeti tömeg: 4680 kg (felszálló tömeg: 6535 kg)
• Csúcssebesség: 551 km/h
• Fegyverzet: 2 db 37 mm-es, mereven beépített gépágyú meg két 7,62 mm-es, mereven beépített géppuska (vagy négy 23 mm-es, mereven beépített gépágyú) a szárnyban, egy 20 mm-es, forgatható gépágyú a hátsó pilótaülésben és 1000 kg-os bomba- vagy rakétateher zárt bombaszekrényben és külső megerősített pontokon
• Hajtómű: 2000 LE-s Mikulin AM-42, 12 hengeres V-motor