Az IL-2 nagyobb számban (26 150 darab) és nagyobb ütemben készült, mint bármely más harci repülőgép. A Szovjetunió jelentős harci eszköze lett a németek ellen, bár berepülé- sekor – mindössze három hónappal az 1941. júniusi német támadás előtt – a típus semmi különöset nem ígért.

Az együléses, 1660 Le-s AM-38 típusú motorral, két 20 mm-es gépágyúval, két 7,62 mm-es géppuskával, bombákkal és 82 mm-es rakétákkal ellátott eredeti repülőgép az idők során a német földi csapatok által rettegett, jelentős támadógéppé érett. Az IL-2-est az IL-2M követte, AM-38F motorral és 23 mm-es gépágyúval, majd az IL-2M Tip. 3 jelű gép, amely már kétüléses volt, és így a hátsó pilótaülésbe is lehetett géppuskát szerelni.

Az IL-2M Tip. 3M gépekre 37 mm-es gépágyú került a 23 mm-es helyett, ezzel megnövel- ték a repülőgép harckocsi-elhárító képességét. A legelső típus volt a háború folyamán, amely rakétákat hordozott. A harcok során a csatarepülő elnevezést (Sturmovik) kizáró- lag ennek a típusnak jelölésére használták. Felváltása az aerodinamikailag jobb formájú, és erősebb fegyverzetű és páncélzatú IL-10-el 1945 márciusában kezdődött.

TECHNIKAI ADATOK (Il-2M Tip.3)

• Hossz: 11,92 m
• Magasság: 3,37 m
• Fesztávolság: 14,60 m
• Hatótáv: 800 km 
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 6000 m
• Szerkezeti tömeg: 4525 kg (max. felszálló tömeg: 6360 kg)
• Csúcssebesség: 415 km/h
• Fegyverzet: két 23 mm-es, mereven beépített gépágyú és két 7,62 mm-es, mereven beépített géppuska a szárnyakban, egy 12,7 mm-es, forgatható géppuska a hátsó pilótafülkében és 1000 kg-os bombateher belső bombatérben és külső megerősített pontokon
• Hajtómű: egy 1770 Le-s (1320 kW) Mikulin AM-38F típusú, 12 hengeres V-motor