Típusjelölése a Bojevaja Masina (hadi gépezet) fedőnévből ered. A Szovjetunióban.a szárazföldi csapatok számára a '30-as években indultak meg a fejlesztések a reaktív sorozatvető fegyverek és a többsínes indítószerkezetek megalkotására. Már 1938-ban elkészült két mintapéldány 3 tonnás gépkocsira szerelve; 1939-ben átadták csapatpró- bára, majd BM 13 néven rendszeresítették. Később módosították a fegyvert, és a 132 mm-es rakétákkal 8 km-es hatótávolságot értek el.

Közvetlenül a német támadás előestéjén, 1941. június 20-án kezdődött meg nagyüzemi gyártása, és 1941. július 14-én az orsai vasúti csomópontnál vetették be először. Megje- lenése a németeknek komoly meglepetést okozott. Pontatlanságát nagy tűzgyorsasága, nagy területet befedő tűzcsapása, rendkívüli mozgékonysága, valamint a sorozat kilövé- sét kísérő fény- és hangjelenségek lélektani hatása ellensúlyozta. (A lövedékek változó hangú sivítása alapján kapta a német katonáktól a Sztálin-orgona elnevezést.)

Különböző típusai 7,5-40,6 cm átmérőjű lövedékeiket 32-54 darabos sorozatokban indí- tották; lőtávolsága a lövedék kaliberétől függően 2,5-8,2 km volt. A későbbi módosítások után született meg a nagyobb teljesítményű és korszerűbb BM 31. A sorozatvető hordozó járművei ZiS-6 illetve amerikai Studebaker, GMC, Chevrolet, a későbbiekben pedig ZiS–151 típusú tehergépkocsik voltak.

TECHNIKAI ADATOK (BM-13)

• Méretek - hosszúság 6,06 m; szélesség 2,24 m; magasság 2,16 m
• Súly: 5227 kg
• Személyzet: 3 fő
• Fegyverzet: 16 db 132 mm-es M-13, 42,5 kg súlyú rakéta
• Páncélzat: nincs
• Hatótáv: 180 km
• Motor: egy 73 LE-s ZiS 5 hathengeres motor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 50 km/h