A járművet az olasz FIAT műveknél 1930-as években sorozatban gyártották a brit Vickers Carden-Loyd MK. VI. jelű lánctalpas fegyverhordozó jármű licenciája alapján. A CV–33 (Carro Veloce; gyors kocsi) első sorozatát egy 6,5 mm-es, a CV–35 második sorozatát 8 mm-es géppuskával látták el. Mivel a CV–33-as viszonylag könnyű volt, légi úton is lehe- tett szállítani, de a könnyűsége és az egyszerűsége volt az egyetlen előnye. 

Gyenge páncélozása és silány fegyverzete leszűkítette taktikai lehetőségeit, de ez a jármű volt az egyetlen "tank", amit az olasz ipar a 30-as években képes volt előállítani. 1935-re a FIAT továbbfejlesztette a CV–33-at, és megtervezték a CV–35-öt. Némileg átalakították a felépítményt, megváltoztatták a futómű egyes részeit, de alapjában véve nem sokban kü- lönbözött elődjétől. A könnyű páncélzatú, gyenge fegyverzetű jármű már az abesszíniai hadjárat után elavultnak számított, a spanyol polgárháborúban sem vált be, de például a magyar honvédség első harckocsi típusát ez az eszköz képezte. 1936-tól 1939-ig 2500 pél- dány készült el, később az olaszok ebből a típusból próbálták meg kifejleszteni FIAT L6/40 típusú könnyű harckocsijukat.

TECHNIKAI ADATOK (CV-35)

• Méretek - hosszúság 3,15 m; szélesség 1,68 m; magasság 1,27 m
• Súly: 3200 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: egy 8 mm-es géppuska (olasz) vagy egy 20 mm-es nehézpuska (magyar)
• Páncélzat: 6-13,5 mm
• Hatótáv: 150 km
• Motor: egy 43 LE-s Fiat CV3-005 4 hengeres, soros benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 42 km/h

*Olasz harckocsi típusok 1917 és 1943 között