Az olasz könnyű harckocsi alapja az az Ansaldo CV 33-35 volt. Az elsősorban exportra szánt L6/40 gyártását 1939-ben kezdte meg a Fiat és az Ansaldo közösen, és összesen 283 darab épült belőle. Megjelenése idején az L6/40 nagyjából egyenértékűnek számított a német Pzkpfw II-essel, de igazán sohasem volt alkalmas frontszolgálatra.

A típus ennek ellenére az olasz felderítő- és a lovasegységek felszerelésében, mind az észak-afrikai, mind a szovjet, mind pedig az olasz hadszíntéren bevetésre került. Változatai között volt lángszórós és parancsnoki harckocsi is, utóbbit megnövelt híradó felszereléssel és felül nyitott toronnyal látták el. Mindezek mellett számos L6/40-est alakítottak át Semovente L40 önjáró páncéltörő ágyúvá. Miként a legtöbb II. világháborús olasz harckocsitípus, az L6/40 is reménytelenül elavultnak bizonyult, amikor szembekerült a szövetséges páncélosokkal.

TECHNIKAI ADATOK (FIAT L6/40)

• Méretek - hosszúság 3,78 m; szélesség 1,92 m; magasság 2,04 m
• Súly: 6800 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: egy 20 mm-es Breda Model 35 gépágyú; egy 8 mm párhuzamosított Breda Model 38 géppuska
• Páncélzat: 6-40 mm
• Hatótáv: 203 km (úton)
• Motor: 70 LE-s (62 kW) négyhengeres SPA 18D benzinmotor
• Teljesítmény: maximális sebessége úton 42 km/h; gázlóképesség 0,80 m; lépcsőmászó képesség 0,65 m; árokáthidaló képesség 1,70 m

*Olasz harckocsi típusok 1917 és 1943 között