U-234 német tengeralattjáró 

A XB típusú tengeralattjárót 1941-ben a Germaniawerft gyártotta Kielben. Ezt a típus volt a német haditengerészet legnagyobb hadrendbe állított tengeralattjáró típusa; a 90 mé- ter hosszú búvárhajó teljes vízkiszorítása 2200 tonna volt; elsősorban aknatelepítésre és nagy hatótávolságú szállításra tervezték, összesen 8 darab épült belőle. Az U—234-est 1943. decemberi vízrebocsátását követően 1944 tavaszán állították szolgálatba, Fehler korvettkapitány parancsnoksága alatt. Alig fél évvel később, 1944 augusztusában azon- ban ideiglenesen kivonták a szolgálatból, és hónapokig tartó átalakításnak vetették alá a kieli hajógyárban.

Az átalakítási művelet során eltávolították a beépített 30 aknacsövet, ezek helyére táro- lórekeszeket építettek be. A tengeralattjárót felszerelték a Schnorchel légperiszkóppal, amely lehetővé tette a dízelmotorok levegőellátását a víz alatt. Megkapta az akkor leg- korszerűbbnek számító FuMO-61 Hohentwiel típusú lokátort is, amely már jóval azelőtt képes volt jelezni az ellenséges repülőket és felszíni hajóegységeket, hogy azok radarja észlelhette volna a tengeralattjárót. Az átalakítás 1944. december végére fejeződött be; 1945 első három hónapja az újonnan beépített berendezések tesztelésével telt el.

A speciálisan átalakított U—234, már amerikai felügyelet alatt

A március 25-i kifutás előtt a legnagyobb titokban behajózták a szállítmányt, többek között egy szétszerelt és ládákba csomagolt Messerschmitt Me-262 típusú sugárhajtású vadászgépet, optikai és rádiótechnikai berendezéseket, 22,5 kilogramm higanyt; az elő- fedélzet középvonalában kialakított raktárban pedig hatalmas, ólomszigeteléssel ellátott acélkonténerek kerültek. Ez volt a rakomány legtitkosabb része, tíz tonna urán-oxid.

A rakományhoz tartoztak azok a titkos dokumentumok is, amelyeket lepecsételt ládák- ban a kapitány fülkéjében helyeztek el. A tengeralattjáró útjának célja Tokió volt. Ezen kívül 12 személy is a fedélzetre szállt, köztük Soszi Genzo a császári légierő ezredese, repülőmérnök, valamint Tomonaga Hideo sorhajókapitány.

Ezt követően, 1945. március 25-én, a Harmadik Birodalom végnapjaiban az U—234 a legnagyobb titoktartás mellett kifutott Kielből, majd a norvégiai Oslo-öbölben vetett horgonyt Kristiansandnál. A Távol-Keletre tartó hosszú út azonban rosszul kezdődött, március 29-én ugyanis az összeütközött az U—1301-es tengeralattjáróval. A sérülések kijavítása miatt el kellett halasztani a kifutás eredetileg tervezett időpontját; a búvárhajó csak 1945. április 16-án futott ki az Oslo-öbölből, hogy elinduljon Japán felé.

Fehler kapitány szabad kezet kapott a küldetés útvonalának megtervezéséhez. Az U—234 parancsnoka úgy látta, hogy a szövetségesek nyomasztó tengeri és légi fölénye miatt jó- val kisebb kockázatot jelent, ha a Horn-fok megkerülésével jutnak ki a Csendes-óceánra, mintha az Indiai-óceánon át hajóznának át.

Április 30-án – aznap, amikor sikeresen kijutottak az Atlanti-óceánra – az U—234 rádiósa fogta az Adolf Hitler haláláról szóló hírt. 1945. május 4-én Dönitz az összes bevetésen lévő tengeralattjárót arra utasította, hogy haladéktalanul hagyjanak fel minden harc- tevékenységgel, és kövessék a másnap, német idő szerint reggel nyolc órától hatályba lépő tűzszüneti egyezmény előírásait. Fehler korvettkapitány, abból kiindulva, hogy hajója nem harci bevetésen vesz részt, hanem szállítási feladatot lát el, úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a BdU parancsát, és folytatja a küldetést.

Négy nappal később, május 8-án a tengeren lévő U-Bootok megkapták a hírt, hogy Németország kapitulált. A parancs szerint a búvárhajóknak meg kellett szüntetniük a kódolt rádióforgalmazást, és meg kellett semmisíteniük rejtjelező készülékeiket, illetve kódkönyveiket. Az U—234 aznap este külön rádiótáviratot kapott a norvégiai Bergenben állomásozó FdU Észak parancsnokától, Becker sorhajókapitánytól: „U—234. Folytassa küldetését, vagy térjen vissza Bergenbe! FdU.”

Fehler úgy döntött, hogy az U—234 folytatja az útját, csak amikor másnap, amerikai adásokból tudomást szerzett arról, hogy Japán a német kapituláció miatt nem tekinti érvényesnek a Harmadik Birodalommal hatályos megállapodásait, és internálja a német állampolgárokat, látta be a vállalkozás további értelmetlenségét.

Miután a tengeralattjárón utazó japán tisztek nem tudták eltéríteni attól a szándékától, hogy megadja magát az amerikai haditengerészetnek; Tomonaga és Soszi kabinjukban öngyilkosságot követtek el. Az tengeralattjáró felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel, majd 1945. május 17-én megadta magát a USS Sutton amerikai rombolónak; két nappal később, 1945. május 19-én futottak be a New Hampshire-i Portsmouth kikötőjébe.

Az U—234 küldetése ezzel befejeződött.

Még ma sem tudni pontosan, hogy az U—234 fedélzetén talált urán-oxiddal mi lehetett a japánok konkrét célja. Jürgen Rohwer német hadtörténész az 1990-es évek derekán bukkant rá azokra a levéltári dokumentumokra, amelyek azt bizonyítják, hogy 1944 decemberében Japán plutónium-izotópot tartalmazó hasadóanyag előállítására végzett kísérleteihez kért uránércet Németországtól. Talán közelebb álltak az atombombához, mint ahogyan hittük…

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához