A németekkel ellentétben, akik mindenre, ami gurult rászereltek szinte mindent, amivel lőni lehetett, az amerikaiak alig néhány önjárólöveg-típussal harcolták végig a II. világ- háborút. (A kifejezetten harckocsivadász típusokat nem számítva.) Az M12 az egyik leg- nehezebb önjáró típus volt, az első világháborús francia 155 mm-es löveget dolgozták át az amerikaiak és építették rá először az M3, majd az M4 harckocsik átdolgozott alvázára.

A motor középre került, a vezető mögé, helyet hagyva hátul a lövegnek és a kezelősze- mélyzetnek. Mivel csak 10 lőszert tudott szállítani, M30 típusjelzéssel rendszeresítettek hozzá egy azonos felépítésű, de löveg nélküli lőszerszállító járművet. A típusból végül is 74 (más források szerint 75) darab került 1944-ben a partraszállásra készülő csapatokhoz, hat tábori tüzér zászlóaljban. A partraszállás után főleg bunkerrombolóként vívtak ki maguknak nagy népszerűséget. Továbbfejlesztett változata az M40-es volt.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 6,73 m - szélesség 2,67 m - magasság 2,78 m
• Súly: 26 000 kg;
• Személyzet: 6 fő
• Fegyverzet: egy 155 mm-es M1917/18 M1-es ágyú
• Páncélzat: 13-51 mm
• Hatótáv: 230 km
• Motor: egy 400 LE-s Continental R975 C1 kilenchengeres benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 38 km/h; terepen 19 km/h