Az amerikaiak akkor kezdtek hozzá az M3 tervezéséhez, amikor a Franciaországban lezajlott páncélos csaták tapasztalatai alapján rádöbbentek arra, hogy a fejlesztés alatt álló M2-esnél jóval erősebb fegyverzettel rendelkező harckocsira lesz szükség. Néhány kisebb módosítást követően az M3-ast hamarosan áthajózták a brit csapatokhoz, akik a General Grant nevet adták a típusnak.

1942 májusában Észak-Afrikában, első harci bevetése alkalmával a típus roppant haté- konynak bizonyult az Afrika Korps ellenében, és gyorsan népszerűvé vált a szorongatott brit haderő harckocsizói körében. Az eredeti változatot, amelyet az amerikai erők hasz- náltak, utóbb General Lee-nek nevezték el. A megbízható és strapabíró M3 egyetlen komoly hiányossága csupán a páncéltest kazamatájában elhelyezett főlöveg korlátozott kilövési lehetősége volt.

Az M3-ast a II. világháború összes hadszínterén bevetették, de amint elkezdtek megfelelő mennyiségben megjelenni az M4-es Sherman-ek, az M3-as szinte azonnal eltűnt az euró- pai és az afrikai harcterekről (Burmában a háború végéig alkalmazták a japánok ellen). Alvázát tovább gyártották – két lényegesebb konstrukciónál használták fel: az egyik a M7 Priest önjáró löveg volt, a másik az M31-es vontató.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 5,64 m; szélesség 2,72 m; magasság 3,12 mm
• Súly: 27 240 kg
• Személyzet: 6 fő
• Fegyverzet: egy 75 mm ágyú a törzsben; egy 37 mm ágyú a toronyban; négy 7,62 mm géppuska
• Páncélzat: 12-38 mm
• Hatótáv: 193 km (úton)
• Motor: egy 340 LE-s (253,5 kW) teljesítményű Continental R-975-EC2 csillag elrendezésű benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 42 km/h; gázlóképesség 1,02 m; lépcsőmászó képesség 0,61 m; árokáthidaló képesség 1,91 m

* M3-as General Lee/Grant harckocsi - egy kicsit részletesebben