A II. világháborúban a sIG 33 önjáró tarackot a német gépesített gyalogos-zászlóaljak támogatására használták. A típus első változata, amely 1940 májusában, a franciaországi hadjárat során tűnt fel, egy szabványos IG 33 nehéz gyalogsági ágyúval volt felszerelve, amelyet egyszerűen egy Pz. I. harckocsi meghosszabbított alvázára szereltek, és amelyet a személyzet védelmében páncélpajzzsal láttak el.

A típust arra tervezték, hogy önjáró páncélozott kialakítását kihasználva, közvetlen tűztámogatást biztosítson a páncélgránátos egységek számára. A jármű tömegközép- pontja túlságosan magasra került, ráadásul a löveg tömege túlterhelte az alvázat. Éppen ezért 1942-ben már Pz. II., később pedig a Pz. III. alvázakat alakítottak át erre a feladatra, amelyek nagyobb páncélvédelmet is biztosítottak a löveg számára. Körülbelül 38 példány épült a típusból 1940 folyamán.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 4,67 m; szélesség 2,06 m; magasság 3,35 mm
• Súly: 8500 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy IG 33 150 mm-es tarack
• Páncélzat: 6-13 mm
• Hatótáv: 140 km (úton)
• Motor: egy 100 LE (74,6 kW) teljesítményű Maybach NL38TR benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 34 km/h; gázlóképesség 0,9 m; lépcsőmászó képesség 0,42 m; árokáthidaló képesség 1,75 m