Az első világháború után az USA-ban nem figyeltek a páncélos erők fejlesztésére, bár a háború végén rendelkeztek harckocsi hadtesttel, a harmincas évek elején csupán néhány harckocsi és páncélgépkocsi volt rendszeresítve a szárazföldi haderőnél.

Csak 1938-ban kezdték meg az M2 típusú, könnyű harckocsi bázisán ennek az egytornyos és kazamatás kialakítású közepes harckocsinak a kifejlesztését. A több mint 18 tonna súlyú harckocsi 37 mm-es ágyúval és hat 7,6 mm-s géppuskával rendelkezett. Az Egyesült Államokban 1940-ben kezdték meg a háború követelményeinek jobban megfelelő új típus, az M3-as sorozat fejlesztését, melynek alapjául az M2A4-es modell szolgált.

TECHNIKAI ADATOK (M2A1)

• Méretek - hosszúság 5,38 m; szélesség 2,59 m; magasság 2,82 mm
• Súly: 18 7000 kg
• Személyzet: 6 fő
• Fegyverzet: egy 37 mm-es M3 ágyú, és hat (később hét) 7,6 mm-es Browning M1919 géppuska
• Páncélzat: 6-32 mm
• Hatótáv: 220 km
• Motor: egy 400/340 Le-s Wright R975 EC2 léghűtéses dieselmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 42 km/h; gázlóképesség 1,02 m; lépcsőmászó képesség 0,60 m; árokáthidaló képesség 1,90 m

* M3-as General Lee/Grant harckocsi - egy kicsit részletesebben