A USS New York építése 1911 szeptemberében kezdődött, és 1914 áprilisában fejeződött be. Főgépeinek teljesítménye elérte a 29 687 lóerőt, 2964 tonna szenet tudott magával vinni, illetve ezen felül 406 tonna tüzelőolajat. Az első amerikai csatahajó volt, amelyet 1916-ban légvédelmi lövegekkel szereltek fel.

1914 és 1918 között az USA Atlanti-óceáni Flottájában szolgált, az I. világháború utolsó évében a Királyi Haditengerészét Nagy Flottájának kötelékébe vezényelték. A Norfolkban végrehajtott átépítés során a rácsos szerkezetű árbocait háromlábú árbocokra cserélték. 1936-tól 1941-ig újból az Atlanti-óceáni Flottához osztották be. 1939-ben az amerikai haditengerészet hajói közül először a New Yorkra szereltek kísérleti jelleggel hajóradart.

A második világháborúban megfordult az Észak-Afrika, az Iwo Jima és az Okinawa körüli harcokban – ez utóbbinál egy kamikaze-támadásban könnyebben megsérült. A háború túlélése után a 1946-ban még átvészelte a Bikini-szigeteknél végzett atombomba-kísér- leteket is. Végül mint célhajót, 1948-ban süllyesztették el Pearl Harbor közelében. Testvérhajója a USS Texas.

 TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1912
• Vízkiszorítás: 27 000 t (üresen); 28 864 tonna harckészen
• Méretek: hossz: 174,58 m - szélesség: 28,94 m - merülés: 9,01 m
• Sebesség: 21 csomó
• Személyzet: 1042 fő
• Hajtómű: 2 hajócsavar, 14 kazán - 29 687 LE 
• Hatótávolság: 12 708 km 
• Fegyverzet: 10 db 356 mm-es ágyú; 21 db 127 mm-es légvédelmi ágyú + 4 db 533 mm-es torpedó-vetőcső 
• Páncélzat: övpáncél és a barbetták 304 mm-254 mm, lövegtornyok 356 mm