Japán Oita körzetében született. Miután 1905-ben befejezte a tenge­részeti akadémiát, 1909-ig a tüzérsé­gi iskola hallgatója volt, majd a Tengeré­szeti Főiskolán folytatta tanulmányait 1915-ig. Nagyon gyorsan haladt felfelé a ranglét­rán. Már 1931-ben ellenten­gernagy lett, s a vezérkarnál dolgozott. 1933-tól az egye­sített flotta törzsfőnöke, altengernagyi rangot kap, majd kinevezik a katonai ügyek hivata- lának igazgatójává. 1937-ben a 4. flottát vezeti, majd 1938-ban a Kína elle­ni háborúban résztvevő 2. flotta élére ke­rül. 1940-től a japán birodalmi vezérkar had- műveleti osztályának vezetője.

1941-ben tengernaggyá léptették elő, és kinevezték Kure tengerparti tartomány prefektusává. Egy évvel később a Legfelső Katonai Tanács tagja.

A repülőszerencsét­lenségben elhunyt Kogi tengernagy halála után 1944. március 31-én átveszi a japán haditengerészet főparancsnokságát. Meg van győződve arról, hogy az amerikaiakat csak úgy lehet legyőzni, ha döntő összecsa­pásra kényszerítve őket egész flottájukat megsemmisítik. Az első próbálkozásra 1944. májusban kerül sor, amikor az ame­rikaiak partra szállnak Új-Guineában, Biakon. Abban a hitben, hogy ez az ellenség döntő támadása, Tojoda megkezdi a Kon-hadműveletet, amelyhez a japán csapatokat át kell szállítani a Mariana-szigetekről Biakra.

Az akció nem sikerül, ráadásul az ame­rikai közép-csendes-óceáni flotta még meg is támadja a felkészület­len Mariana-szigeteket. Az A-Go fedőnevű új hadműve­letben az ellenséges flottát a Palau-szigetek környékére akarják csalogatni. A japá­nok ekkor több mint 400 repülőgépükön és sok hajó­jukon kívül még az utolsó esélyt is elveszítik, hogy egyenlő erőket ál­lítsanak szembe az amerikai haditengerészettel. Tojoda mégsem mond le a „végső összecsapás" tervéről. A következő öt hó­napban még a SO-1 hadműveleti szakaszon irányítja a japán erőket a Leyte-öbölben az amerikai 2. és 7. flotta ellen vívott csatában. A nagyon gondosan előkészített akciónak van némi esélye a sikerre, de októberben kellő koordináció és légitámogatás nélkül, nem elég rugalmasan hajtják végre. A japá­nok utolsó repülőgép-hordozóikat is elve­szítik anélkül, hogy komolyabb károkat okoznának az ellenségnek.

A japán hajóhad veresége végzetes csapást jelent a császári flottának: 3 csatahajót, 4 repülőgép-hordozót, 10 cirkálót, 9 rombolót veszítenek. Hajóik nagy része megsérül, és sok száz repülőgép is odavész. Az emberveszteséget 10 000 főre becsülik. A japán hadi- tengerészet Tojoda paran­csára végrehajtott utolsó hadművelete az Okinawa elleni 1945. áprilisi támadás. A parancsára oda küldött Yamato-t még célba érése előtt elsüllyesztik.

1945. májustól Tojoda a japán haditenge­részet vezérkari főnöke. A háború utolsó hónap- jaiban ő szervezi meg és irányítja a kamikázék akcióit az amerikai hajók ellen. Umedzu és Anami mellett ő a feltétel nél­küli megadás bármely formáját ellenző „hajthatatlanok tri- umvirátusának" harma­dik tagja. Japán veresége után emberiség elleni bűntett vádjával a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állítják, és háborús bűnösként elítélik. 1949-ben szabadult a börtön­ből. Egy év múlva, 1950-ben jelenik meg „A császár utolsó flottája" c. könyve. 1957-ben Tokióban hal meg.

*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra