Japán hivatalos hadba lépését a második világháborúban 1941 decemberétől, Pearl Harbor megtámadásától számítjuk. Japán a támadásra már 1941 tavasza óta tudatosan készült, és speciális csapásmérő flottája már november 26-án kifutott az anyaország kikötőiből. Ekkor Japán rendelkezett a világon a legtöbb repülőgép-hordozóval, ill. kísérő repülőgép-hordozóval.

SHOKAKU-osztály
A nyílt háborús készülődés jegyében, az intenzív japán flottafejlesztés részeként kezdték meg a két legsikerültebb csapásmérő repülőgép-hordozó, a SHOKAKU (II) (Győzedelmes Daru) és a ZUIKAKU (Támadó Daru) tervezését, majd 1937-ben mindkettő építését. Több, mint 26 ezer tonna standard vízkiszorításukkal, 84 repülőgépükkel, teljes repülőfedélze- tükkel és karcsú felépítményükkel a japán hajóépítés akkori csúcsát jelentették.

A Zuikaku 1941 novemberében a Hitokappu-öbölben. A háttérben a Kaga látható.

Egyedüli hátrányuk. hogy repülőfedélzetük nem volt páncélozva, egyébként harcérték- ben felvették a versenyt az amerikai ESSEX-osztály hajóival. (Vesztüket mégsem a gyenge repülőfedélzet, hanem torpedók okozták.) Japán hadbalépése előtt, 1941. szeptember-októberben álltak szolgálatba, és a legsikeresebb, illetve a legszerencsésebb hajók közé tartoztak: 1944 júniusában és októberében tudták csak elsüllyeszteni őket az amerikai tengeralattjárók. A később tervezett hordozóknál mintának a SHOKAKU-osztály hajóit tekintették, de azok minőségét már nem tudták elérni.

SHOHO-osztály
Az osztály második hajója volt az utolsó csapásmérő repülőgép-hordozó, melyet Japán még hadba lépése elött szolgálatba állitott. Az osztály két hajójának megépitését 1940-ben határozták el: SHOHO (Győzedelmes Főnix) és ZUIHO (Támadó Fönix) neveken. A SHOHO eredetileg Curugizaki, a ZUIHO pedig Takasaki néven épült flotta-olajszállítónak 1934/35-ben.

Shoho, 1941. december 20-án.

Menet közben mindkét hajó terveit átdolgozták, és tengeralattjáró-ellátó hajóként kívánták szolgálatba állítani. A Curugizaki 1939-re el is készült, és szolgálatba állt. 1940-ben, szervizmunkálatok keretében újra hajógyárba került, ekkor határozták el könnyű repülőgép-hordozóvá történő átépítését. 1941-ben meg is kezdték a munkát, de SHOHO néven már csak Japán hadba lépése után — 1942 januárjában — állt szolgálatba.

A Zuiho Yokosukában, 1940. december 28-án.

A Takasaki, mint tengeralattjáró-ellátó hajó építését már be sem fejezték, terveit menet közben ismét átdolgozták, és rekordidő alatt elvégzett átalakítással a ZUIHO-ra keresztelt könnyű repülőgép-hordozót 1940 decemberében szolgálatba állították. Mint a korábbi átépített hajók, ezek is magukon viselték a kényszerű átépítések problémáit: kis méretük (11 473 tonna vízkiszorítás), kevés repülőgépük nem tette őket igazán alkalmassá komo- lyabb hadműveletekre. 4/5-ös repülőfedélzetük felépítmény nélküli volt, a két repülőliftet középvonalban építették be. A SHOHO már első bevetésén, a korall-tengeri csatában el- süllyedt, a ZUIHO a későbbi csaták során többször súlyosan megsérült, és a Cap Engano-i csatában süllyesztették el amerikai repülőgépek.

RYUHO osztály
Taigei néven tengeralattjáró-ellátó hajónak épült 1933-tól, 1934-ben szolgálatba is állt. Közvetlenül Japán hadba lépése után, 1941. december 18-án kezdték meg könnyű repü- lőgép-hordozóvá történő átépítését — a hajót ekkor átkeresztelték, és a RYUHO (Sárkány Főnix) nevet kapta.

A Ryuho 1942 novemberében.

Eredeti díízelmotorjait rombolókon alkalmazott gőzturbinákkal cserélték fel, teljesen sima repülőfedélzete parancsnoki sziget nélküli volt. A 16 700 tonna standard vízkiszorí- tású hajó 31 repülőgépet volt képes üzemeltetni, a gépeket két repülőlifttel emelték a fedélzetre. 1942 novemberében szolgálatba állt. Bár nem volt egy igazán jól sikerült hajó, a harcok folyamán valahogy elkerülte a komolyabb sérüléseket. Először csak a Marianna-szigeti csatában sérült meg, majd az 1945. július 24-28-i bombázásokkor a kikötőben rongálódott meg. Már nem javították ki, a háború után kiselejtezték és lebontották.

HIYO-osztály
A SOHO-osztályhoz hasonlóan, a HIYO-osztály két hajójának átépítését hordozóvá még 1940-ben, Japán hadba lépése előtt határozta el a haditengerészet: HIYO (Repülő Héja) JUNYO (Sólyom Héja) nevekre átkeresztelve kezdődött az átépítés. A HIYO eredeti neve lzumo Maru, a JUNYO-é Kasivara Maru volt. Mindkét hajót a Nippon Jusen hajótársaság részére, 27 700 tonnás, 24 csomó sebességű luxusgőzösnek kezdték építeni 1939-ben. 1940-ben a japán haditengerészet — a háborús készülődés jegyében — mindkettőt fél- kész állapotban vásárolta meg; terveiket átdolgozva hordozóként kívánták befejezni.

A Junyo 1945 őszén Saseboban.

Az átépítés során igen nagy problémákat kellett leküzdeni (személyszállító hajó struk- túráját adaptálni repülőgép-hordozó felépítményhez), ezért a hadba lépésig egyik sem készült el, de 1942-ben mindkét hajó szolgálatba állt. 24 150 tonna vízkiszorítással, 53 db-os repülőgép-kapacitásukkal és közel 26 csomós sebességükkel nem voltak rossz hajók, ennek ellenére 1944-ben mindkettőt elérte végzete. A HIYO-t 1944 júniusában amerikai repülőgépek elsüllyesztették a Mariana-szigeteki csatában, a JUNYO „csak" súlyosan sé- rült volt, azonban javítására már nem volt kapacitása a szétbombázott japán hajóiparnak.

TAIHO-osztály
A TAIHO (Óriás Fönix) nevű repülőgép-hordozó volt az utolsó csapásmérő, melynek építését még Pearl Harbor előtt megrendelték és meg is kezdték az építését. Az előzetes tervek alapján korszerű, páncélozott repülőfedélzetű hajónak épült, azonban a sorozatos tervmódosítások miatt igen lassan készült el. A 29 000 tonna vízkiszorítású hajó végül csak 1944 tavaszán készült el, és mindjárt az első komoly hadművelet során, a Mariana-szigeteki csatában egy amerikai tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyedt.

Taiho Tawi-Tawiban, a Fülöp-szigeteken horgonyozva (1944. május).

Az osztály hajóiból 1942. július 30-án, 801 és 802 tervszámon még 2 hajó építését ren- delte meg a haditengerészet, elkészítésüket 1946/47-re vállalta a hadiipar. Ugyanebben az évben, 5021-5025 tervszámokon további öt, módosított TAIHO-osztályú hajó építését rendelték meg 1947/48. évi készenléttel. A nagyszabású hajóépítő programot azonban el sem kezdték, a japán hajóépítő kapacitás katasztrofális gyengesége miatt a tervezett ha- jók építését 1943/44-ben törölték, mivel ekkor már remény sem volt megvalósításukra.

CHITOSE-osztály
A CHITOSE repülőgép-anyahajó építését 1934-ben, testvérhajója, a CHIYODA építését 1936-ban kezdték meg. 1938-ban mindkettő szolgálatba állt. A midway-i csata után határozta el a japán hadvezetés, hogy a veszteségek pótlására valamennyi átalakítható hajóból repülőgép-hordozót építenek. így esett a választás az akkoriban már elavultnak tekinthető két repülőgép-anyahajóra.

Az átépítést 1942 őszén kezdték meg, a CHIYODA már 1943 őszén, a CHITOSE csak 1944. január 1-én állt ismét szolgálatba, de már könnyű csapásmérő repülőgép-hordozóként. A 11 000 tonna vízkiszorítású hajók 30 repülőgépet üzemeltettek, a 29 csomós sebességet vegyes dizelmotoros és gőzturbina meghajtással érték el. Az 1944. október végi, Fülöp-szigetek mellett vívott Engaño-foki tengeri csatában pusztult el mindkettő.

(Folyt. köv.)