A második világháború legkorszerűbb brit hajóinak számító öt King George V-osztályú csatahajó egyikeként a Prince of Wales-t 1939-ben bocsátották vízre, és 1941-ben fejezték be. A 356 mm-es főtüzérségét elöl és hátul egy-egy négycsövű lövegtoronyban, valamint elöl, a négycsövű felett tüzelő kétcsövű toronyban helyezték el.

1941 májusában befejezetlen állapotban, munkásokkal a fedélzetén részt vett a Bismarck üldözésében. A német hajókkal vívott ütközet során találatok érték a parancsnoki hídján és a vízvonala alatt, de ezeket túlélte. 1941 augusztusában Winston Churchillt vitte a Franklin D. Roosevelt elnökkel való történelmi jelentőségű találkozójára Új-Foundlandba. Ezt követően a Malájföld japán inváziója elleni utolsó védelemként a Távol-Keletre küld- ték. December 9-én a Repulse csatacirkálóval és négy rombolóval bevetésre indult.

Másnap a Prince of Walest és a Repulse-t japán repülőgépek támadták meg, és két órán belül mind a két hajót elsüllyesztették. A Prince of Wales mindössze hét hónapig állt szolgálatban. Testvérhajói: Anson (ex-Jellicoe), Howe (ex-Beatty), King George V., Duke of York (ex-Anson).

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1939
• Vízkiszorítás: 38.600 t (üresen), 44 076 t (harckészen)
• Méretek: hossz: 227,1 m - szélesség: 31,9 m - merülés: 10,3 m
• Sebesség: 28 csomó (51,86 km/h)
• Személyzet: 1422 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 redukciós turbina
• Hatótávolság: 25 919 km
• Fegyverzet: 10 db 356 mm-es (14 h.) L/45 és 16 db 133 mm-es (5,25 h.) L/50 löveg, 32 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú - 4 db Walrus repülőgép
• Páncélzat: övpáncél 112-308 mm, barbetták 279-330 mm, lövegtornyok 152-330 mm