A négyüléses Do 18-ast közepes hatótávú tengerészeti felderítőgépnek tervezték, két feladatkörre is. Felül kellett múlnia a Dornier Wal-33 (1934-től Do-15) vizirepülőgép teljesítményét, és a Deutsche Lufthansa posta-repülőcsónakjaként kellett szolgálnia.

A 148 elkészült repülőcsónakokból mindössze hatot kapott a polgári légiforgalom, a többit 1938-tól katonai szolgálatba állították. A katonai változatnak három fő típusa volt. A Do-18D három altípusából 75 darab készült 600 LE-s Junkers Jumo 2050 típusú dízel- motorokkal. A Do-18G elődjének megerősített, módosított fegyverzetű változata, a G és H típusokból összesen 71 repülőcsónak készült el. Később sok Do-18G-t Do-18N-né alakí- tottak át a tengeri mentőszolgálat céljára.

TECHNIKAI ADATOK (Do 18G-1)

• Méretek: hossz 19,38 m; magasság 5,32 m; fesztáv 23,70 m
• Szerkezeti tömeg: 5980 kg
• Felszálló tömeg: 10 000 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 20 mm-es forgatható gépágyú a törzs tetején lévő lövészállásban, egy 13 mm-es, forgatható géppuska a törzs orrában lévő állásban és 100 kg-os bombateher külső felfüggesztési pontokon
• Hajtómű: két 880 LE-s (656 kW) Junkers Jumo 2050 típusú, hathengeres, egymással szembefordított henger-elrendezésű dízelmotor
• Hatótáv: 3500 km
• Teljesítmény: max. sebessége 267 km/h; csúcsmagasság 4200 m