A japánok I. világháború utáni hadihajó-építésében jelen voltak a megalomán törekvé- sek, melyek a feltörekvő tengeri hatalom növekvő erejét szimbolizálták. Mindenből a legnagyobbat akarták: így lettek a legnagyobb és legerősebb könnyűcirkálók a világon a Mogami-osztály tagjai (Mogami, Mikuma, Kumano, Suzuya).

15 000 tonnás vízkiszorításukkal és eredetileg 5 lövegtoronyban elhelyezett 3-3 db 152 mm-es lövegükkel valóban a legnagyobbak voltak. Az 1939/40-es átépítésüknél löve- geiket 203 mm-esre cserélték; és párosával helyezték el a tornyokban, így a hajóosztály egy a '30-as évek végén átlagos nehézcirkáló osztállyá változott.

A Mikuma és a Mogami, melyeket 1934-ben elsőként bocsátottak vízre a próbautak során igencsak instabilnak bizonyultak, ezért vissza kellett vonni őket a szolgálatból, hogy átalakításokat végezzenek rajtuk. 1942 júniusában már részt vettek a midway-i csatában; a Mikuma elsüllyedt, a Mogami-t pedig súlyosan megrongálták a Yorktown repülőgépei. A Mogami-osztályú hajók egyike sem érte meg a háború végét: a Suzuya a Leyte-öbölbeli ütközetben pusztult el, a Kumanót pedig amerikai repülőgépek süllyesztették el a Colon-öbölben.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1934
• Vízkiszorítás: 9505 t (üresen); 15 100 tonna (harckészen)
• Méretek: hossz: 200,08 m - szélesség: 20,5 m - merülés: 4,4 m
• Sebesség: 36 csomó
• Személyzet: 951 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 10 Kanpon-kazán és 4 gőzturbina - 152 000 shp
• Hatótávolság: nincs adat
• Fegyverzet: eredetileg 15 db 15,5 cm-es ágyú; 8 db 12,7 cm-es ágyú; 8 db 25 mm-es légvédelmi ágyú + 3 repülőgép
• Páncélzat: 100 mm a vízvonalnál, 38 mm a fedélzeten, tornyokon 127 mm