A Marconi-osztály a korábbi Marcello-osztály továbbfejlesztett változata volt. Elődjéhez képest megnövelték az akkumulátorok teljesítményét és kismértékben nőtt a felszíni sebessége is, miközben a hatótávolsága is meghaladta a 13 000 km-t. A majdnem 80 méter hosszú hajók akár 100 méter mélyre is merülhettek, fegyverzetük – mint elődjéé – szintén 8 torpedóvető-cső (4 a hajóorrban, 4 a farban) és két 100 mm-es fedélzeti ágyú volt. Földközi-tengeri bevetések után 1942 szeptemberében az osztály összes hajóját áthelyezték Bordeaux-ba, a német haditengerészeti támaszpontra.

Innen az Atlanti-óceánon kerültek bevetésre, ahol elsüllyesztettek 38 szövetséges hajót, összesen 216 227 tonna vízkiszorítással. Az osztály összes egysége elpusztult ezekben a harcokban, kivéve a Luigi Torelli-t, amely 1943 elején áthajózott Szingapúrba, ahol az olasz kapituláció hírére a japánok 1943 szeptemberében lefoglalták és átadták a németeknek, akik UIT-25 néven szolgálatba állították.

Az osztály névadó hajóját a Guglielmo Marconi-t 1939-ben bocsátották vízre és 1940 februárjában állították szolgálatba, több bevetés teljesítése után 1941. október 28-án ismeretlen körülmények között eltűnt Gibraltár közelében.

Technikai adatok

* Ismertebb tengeralattjárók listája *