A híres-hírhedt német Junkers Ju-87 Stuka legalább annyira ismert repülőgép, mint a szovjet Sturmovik. Ennek dacára rengeteg érdekes, de alig ismert adat maradt fenn a Ju87 történe- téből. Most megpróbáljuk ezeket feltárni, a teljesebb kép kedvéért.

Mint közismert, a híres I. világháborús német repülő, Ernst Udet volt a zuhanóbombázó apostola. Még 1931- ben, az Egyesült Államokban, Clevelandben ismerkedett meg a Curtiss F6C Hawk zuhanóbombázó géppel. Szerette volna megvenni, de nem volt 16 000 dollárja. Nagyon sokat keresett bemutatóival, de állandóan kifolyt az ujjai közül a pénz: mulatságra, nőkre, miegymásra. Szerencséjére 1933 tavaszán barátja, Hermann Göring lett a német birodalmi légügyi miniszter, és ő adott pénzt Udetnak két Curtiss F11C-1 megvételére. Az első gépet (D-3165 gy.sz. H-81) már 1934 februárjában bemutatták Rechlinben. Ez 1934 márciusának végén D-IRIS lett. A második gép, amely ekkor érkezett, D-IREK jelzést kapott. Göring rögtön könnyű- és nehéz zuhanóbombázók kifejlesztését kérte a repülőgépgyáraktól.

A fejlesztés azonban eléggé lassan haladt. A Birodalmi Légügyi Minisztérium két legfon- tosabb vezetője, Wimmer és Wever inkább a nehézbombázók iránt érdeklődtek, és az Urált is elérő bombázók kifejlesztését szorgalmazták. A Ju87 V-1, a Stuka első prototípusa, amelyet Hermann Pohlmann tervezett, csak 1935. szeptember 17- én repült első ízben. Willi Neuenhofen pilótával. A gépben angol Rolls-Royce Kestrel motort szereltek. Ez volt a 4921-es gyári számú gép, melynek 1936. január 24-én egy repülésnél osztott vezérsíkja leszakadt és lezuhant. A berepülőpilóták meghaltak.

A V-2 gy.sz. 4922 D-UHUH már egyszerű vezérsíkkal és Jumo 210C motorral repült, de csak 1936. február 23-án. A március 27-én repülő V-3 gépet már eleve tartalék gépnek szánták, ha a V-2 is lezuhanna. 1936. június 3-án Wever tábornok Drezdában lezuhant Heinkel He-70-es gépével, és meghalt. Az RLM-et átszervezték, Göring pedig felajánlotta Udetnak a C-Amt-ot, a minisztérium technikai osztályának vezetését. Ernst Udet felvette a Luftwaffe egyenruháját és bevonult a minisztérium 201. irodájába, ahol azonban nem sokat tartózkodott. A 40 éves pilóta, Németország legnépszerűbb repülője csakis a repülésnek élt. Csak ezért fogadta el a Luftwaffe ezredesi pozícióját, mert remélte, hogy megszervezheti a német zuhanóbombázók repülését. Eladta a repülőgépét, sportautóját, s járta a gyárakat, kísérleti intézményeket.

Július 27-én súlyos repülőbaleset érte, a mentő eszméletlen állapotban vitte a rostocki kórházba. Két nap múlva megszökött, és elrendelte a konkurens Ju87 szériagyártását. A Junkers Ju87 valódi története ekkor kezdődött.

A Ju87 B szerkezeti fődarabjai

1936 októbere és 1938 márciusa között 264 gépet kellett volna legyártani, az első 4 darab Ju87 A szériagépet már 1937 januárjában. Azonban már ezt megelőzően 1936 novembe- rében egy Ju87 A-0 előszéria gépet vittek Spanyolországba, ahol a 29-1 nacionalista jelzésű gépként jól szerepelt. Ezért 1937 végén újabb három Ju87 A-1 gépet vetettek be ugyanitt. S bár a gépek futóművén egy rózsaszínű disznó díszelgett, amely a rossz nyelvek szerint a kövér Göring kiköpött mása volt, a gépek beváltották a reményeket.

A japánok annak ellenére, hogy már rendeltek Heinkel He-118-as gépeket, érdeklődni kezdtek a Ju87 iránt, s még 1937-ben két Ju87 K-1 gépet szereztek be. Ausztria is rendelt 12 darab Ju87 A-2 gépet. Végül is 1937-ben a Junkers gyár 144 darab Ju87A gépet készített el, Weser (Weser Flugzeugbau) pedig 7 darabot. 1938-ban a Junkers cég 130 darab Ju87-t gyártott, beleértve az erősebb motorú Ju87 B-1 gépeket is. Wesernél a termelés 136 darabot tett ki. 1939 januárja és augusztusa között 654 darab Ju87 épült meg, mindkét gyárnál. Akkor a Ju87B-1-esek az egységeknél leváltották a régebbi Ju87A gépeket.

A Ju 87B gyártósora a Weser gyárában

Azonban a zuhanóbombázó-egységek megszervezése és kiképzése sok veszteséggel járt. Így 1939. augusztus 15-én a I/St.76 osztály Cottbusról szállt fel. Kétezer méterről végez- tek zuhanást, nem tudták, hogy talaj menti köd van. 13 gép egyáltalán nem emelkedett, egyenesen belefúródtak a földbe – 26 fiatal repülő koporsóivá váltak egy pillanat alatt.

1938-ban a Luftwaffénak 300 főnyi zuhanóbombázó-személyzetre lett volna szüksége, de csak 80 teljesen kiképzett és 123 félig kiképzett állt rendelkezésre. 1939-ben Lengyelor- szág ellen így csak 219 Ju87 B-1 gépet tudtak a németek bevetni, ebből 31 veszett el. Igen jól szerepeltek, de a háromhetes hadjárat alatt elhasználták bombatartalékuk 65 százalé- kát. Meghökkentő, hogy a németek mennyire nem voltak felkészülve a háborúra. Míg 1939. január-augusztusában havi átlagban 82 darab Ju87B-1 gép készült, a háború első hónapjaiban csak havi 36. Így a németek képtelenek voltak leszállítani Romániának a korábban megrendelt 60 darab Ju87B-1 gépet.

A Ju 87B – Brémai üzem

1940-ben a Junkers cég csak 75 gépet épített, a Weser 769-et. Ennek ellenére a németek még Sztálinnak is felajánlották a zuhanóbombázót 1940 augusztusában. A szovjetek elutasították a Ju87 megvásárlását. "Minek pénzt fecsérelni rá? Elavult, lassú" – voltak az érvek. Aztán ezek az "elavult, lassú" gépek már a háború első napjaiban mérhetetlen sok kárt okoztak.

1940. május 10-én a nyugati arcvonalon a németek 417 darab Stukát vetettek be. Ebből június végéig, tehát kevesebb, mint 2 hónap alatt, 122 elpusztult és 28 súlyosan megsé- rült, a Ju87-állomány 150 géppel csökkent, nem számítva a gyakorlási veszteségeket és az exportot. Július – szeptemberben, az angliai légicsaták folyamán újabb 88 Ju87 veszett oda a harcokban, 49 pedig súlyosan megrongálódott. Ez nem volt túl jelentős veszteség, de lehetetlenné tette a zuhanóbombázó egységek létszámának növelését.

1941-ben a Junkers egy újabb kísérleti gép építésével befejezte a Ju87 gyártását. A Weser gyár ezalatt 1074 gépet épített. A szovjetek elleni háború kitörésekor 424 gép állt had- rendben, ebből azonban havi átlagban csak 293-at tudtak bevetni a németek, azaz jóval kevesebbet, mint a sokkal kisebb nyugati hadszíntéren.

Ju 87-esek valahol Oroszországban – 1941 tele

Havi átlagban a keleti fronton a Luftwaffe 1941-ben 60 gépet és 24 gép-személyzetet vesztett. Ez pótolhatatlan volt. A helyzetért felelős Ernst Udet, aki nem szervezte meg kellőképpen a Ju87 gyártását és ennek leváltását, és aki még számos más hibát is vétett – pl. erőltette a He-177 négymotoros nehézbombázó gyártását – levonta a konzekvenciá- kat, és 1941. november 17-én főbe lőtte magát. Egy levelet hagyott hátra, amelyben Göringnek ezt írta: "Reichsmarschall! Miért hagytál magamra?" (Más változat szerint: Vasember, elhagytál")

A Me-210 fiaskója után ismét be kellett indítani a Ju87 gyártását. A kicsit modernizált D változatból a Weser 1942-ben 967 darabot épített - ezeknek egy részét a Földközi-tenger térségében vetették be, míg a szovjetek a keleti fronton teljes egészében szolgáltba tudták állítani 1942-ben elkészült 8229 darab IL-2 Sturmovikot. Esély nem volt a Luftwaffe győzelmére, hiába voltak kiváló pilótái. Elég csupán Hans-Ulrich Rudelt megemlíteni, aki 1941. szeptember 23-án Leningrádnál Ju87B gépével elsüllyesztette a szovjet Marat csata- hajót. Összesen 2530 bevetésen repült, az utolsón fél lábbal... Egyedül megsemmisített 519 szovjet bombázót és több mint 2000 járművet.

Sztálin annyira dühös volt emiatt, hogy vérdíjat tűzött ki Rudel fejére. Hitlertől meg minden kitüntetést megkapott, végül már egy külön kitüntetést kellet alapítani Rudel számára, mert már nem volt mit odaadni neki. Ő volt az is, aki először használta a Ju87G tankelhárító Stukát Kurszknál, iszonyatos eredményességgel. 37 mm-es gépágyúival képes volt wolframos magú lövedékeit egy 10 cm átmérőjű körbe belelőni; egyetlen szovjet páncélos sem menekült e halálos fegyver elől.

Ju 87G-1 FlaK 18 37 mm-es gépágyúkkal

1943-ban 11 193 szovjet IL-2 épült meg, ekkor a Stuka gyártása is némileg megemelke- dett: Weser ebben az évben 1629 D és G gépet gyártott. Ebből jutott egy kevés a szövetségeseknek is; Románia 54, Olaszország 49, Magyarország pedig 30 darab D-1/3 gépet kapott. (Az ekkor tervezett Ju-187 már nem került sorozatgyártásra. A gép Jumo 213 motorjával 100 km/h-val volt gyorsabb, mint a Ju87 D/G. A Ju-187-nek behúzható futóműve volt, 2000 kg bombát vihetett magával és hátul 20 mm-es gépágyú védte a támadástól.)

1944-ben már csak 771 darab Ju87-et épített a Weser. A franciaországi angol-amerikai partraszállás után a gép gyártását leállították, sok egyéb géppel egyetemben. A német pilóták veszteségei már ezt megelőzően olyan magasak voltak, hogy a Luftwaffe egyre több gépet adott át a szövetségeseinek; 1944 első felében Bulgária 32, Románia 18, Magyarország 14, Szlovákia pedig 12 darab D-5-öst kapott. A Luftwaffe 1944 május 31-én a keleti fronton már csak 314 Ju87-est használt. Az olasz fronton is jelen volt még 38 darab. 1945 januárjára a Stukák nagy része az éjjeli csatarepülő-egységekhez került.

A Ju87 gyártása nagyrészt a lemwerderi Weser gyárban folyt, 1937-től. 1939. november 25-én az RLM parancsa értelmében, az angol bombatámadások veszélye miatt a végszerelést 1940 januárjában részlegesen áthelyezték a berlin-tempelhofi új repülőtér hatalmas raktáraiba. A Bremen ellen intézett légitámadások ellenére a gyártás nagyrészt Lemwerderben maradt, talán azért, mert időközben Berlin is légitámadások célpontjává vált. Az adatok szerint Lemwerderben 1937-től 1941 végéig 1409 gép készült, Tempel- hofban pedig 2758 darab. 1942-től számítva Lemwerderben még 1763 Ju87-t gyártottak. 1941 novemberétől a Ju87-et már Jumo211J motorral gyártották az addig használt Jumo 211D helyett.

A Junkers dessaui Ju87 gyártása jóval szerényebb volt: 9 prototípus után 13 A-0 előszéria gép készült, ezt követte 192 A-modell, 311 B-1 és 56 darab B-2. Ezeknek a gépeknek egy részét átalakították prototípussá még a gyártás folyamán, pl. a 0027 és a 0028 gy.sz. gépekből lett a V6 és a V7, B-0 gépek prototípusai. A későbbi V21-V25 D prototípusok a 0536, 0540, 0542, 0544, 0538 gy.sz. gépekből lettek kialakítva - ezekben próbálták ki az új 1400 Le-s Jumo 211J motort.

(Fotók: Bundesarchiv Bild) 
(Forrás: Vajda Ferenc Antal)