Ahogy a harckocsik páncélzata egyre erősebb lett, 1942-re a Luftwaffe számára is egyértelművé vált, hogy a hagyományos bombák már nem használhatók a harckocsik ellen. Kissé későn, de megkezdték a Ju 87-esek felszerelését hatékonyabb harckocsi- elhárító fegyverekkel, így aztán a repülőgép elsősorban erre a feladatra szakosodott.

A gépekbe a BK 3,7 típusjelű (átalakított Flak 18 jelű, 37 mm- es könnyű légvédelmi gépágyú) nagy tűzerejű és viszonylag kis szórású gépágyúkat építettek. Gondolájuk a szárny külső részére került, a főfutóktól kifelé található megerősített pontokra, amelyek egyébként alkalmasak maradtak bomba-felfüggesztésre is. A gépágyúk gondolájában helyezték el a lőszerjavadalmazást, és a hosszú hüvelykidobó csúszdát. A rendszert az átalakított Ju 87D-3 típuson próbálták ki, majd már ennek megfelelően készültek a gyári új Ju-87G-1 repülőgépek, amelyeket 1942 őszén állítottak csapatszolgálatba. A típus alkalmazása – a kompromisszumos megoldások ellenére – összességében eredményes- nek volt mondható. A legeredményesebb pilóta, Hans-Ulrich Rudel 519 harckocsit és 700 egyéb járművet semmisített meg a G változattal.

TECHNIKAI ADATOK (Ju 87G)

• Hossz: 11,52 m
• Magasság: 3,86 m
• Fesztávolság: 13,87 m
• Hatótáv: 1535 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 7300 m
• Szerkezeti tömeg: 3900 kg (max. felszálló tömeg: 6400 kg)
• Csúcssebesség: 410 km/h
• Fegyverzet: két 7,92 mm-es mereven beépített géppuska a szárnyban, egy 7,92 mm-es forgatható ikergéppuska a pilótafülke hátsó részén, két 37 mm-es, mereven beépített gépágyú (vagy bombateher) a szárny alján megerősített pontokon
• Hajtómű: egy 1400 Le-s (1044 kW) Junkers Jumo 211J-1 típusú, 12 hengeres, fordított hengerelrendezésű V-motor

* Kissé részletesebben: A Junkers Ju87 gyártásának kevésbé ismert története