Az Argus-osztály egyetlen egységét 1914-ben Olaszország részére, Conte Rosso néven óceánjáró utasszállítóként (liner) kezdték építeni. Az első világháború kitörésekor a britek a hajót lefoglalták és átkeresztelték HMS Argus-ra. Terveit átdolgozták és repülőgép-hor- dozónak építették tovább.
A munkálatok a folyamatos kísérletezések, átépítések következtében igen lassan haladtak, de amikor 1918 szeptemberében szolgálatba állt, teljesen sima, felépítmény nélküli repülőfedélzetével utat mutatott a fejlesztések irányainak. Mivel parancsnoki tornya sem volt, erősen hasonlított egy felfordított vasalóhoz, ezért "flat-iron"-nak becézték.
Argus-t a második világháború kitörésekor már csak kiképzésre használták, de a Royal Navy 1939/41-ben bekövetkezett jelentős veszteségei miatt — a HMS Courageous, Glorious és az Ark Royal elsüllyedt, az Illustrious súlyosan megsérült — újból első vonalbeli szolgálatra osztották be. Előbb Máltára szállított utánpótlást és repülőgépeket Gibraltárból, majd a Földközi tenger nyugati térségébe vezényelték, ahol a Málta felé tartó konvojok védelmében vívott csatákban vett részt. 1943-ban újra kivonták az első vonalbeli szolgálatból, és 1944-ig ismételten kiképzési célokra alkalmazták. Ekkor tartalék-állományba helyezték és 1947-ben pedig leselejtezték és szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK
- Vízrebocsátás: 1917. december 2.
- Vízkiszorítás: 14 000 t (üresen); 15 750 tonna (harckészen)
- Méretek: hossz: 175,56 m - szélesség: 24,3 m - merülés: 6,9 m
- Sebesség: 21 csomó
- Személyzet: 272 fő+repülőszemélyzet
- Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db Parsons gőzturbina - 20 000 LE
- Hatótávolság: 8 050 km 16 csomó (30 km/h) sebességgel
- Fegyverzet: 2 db 102 mm-es (2×I) ágyú, 12 db 12.7 mm-es (3×IV) légvédelmi gépágyú és 18 repülőgép (1940)
- Páncélzat: nincs