A Spitfire vadász- és vadászbombázó repülőgépet Mitchell a harmincas évek közepén, tulajdonképpen a Rolls-Royce Merlin motor "köré” tervezte. Ez a gép volt a Királyi Légierő (RAF) első teljes egészében fémből épített, feszített héjszerkezetű vadászrepülőgépe.

1936.március 5-én szállt fel első alkalommal, az új Merlin C motor 560 km/h-s végsebes- séget biztosított a gépnek. Ezt követően 1940- ben jelent meg az Mk.II. 1175 LE-s Merlin XII hajtóművel. Az angliai légicsata idején ismerte meg igazán ezeket a gépeket a világ. Sikerességére jellemző, hogy a csatorna felett egyre több veszteséget elkönyvelő Luft- waffe pilóták a fáma szerint Göringtől Spitfire gépeket kértek elkeseredésükben. A gépet összesen 47 (!)-féle változatban, többek között anyahajó-támaszpontú (Seafire) variáci- óban is építették. A XIV változat emelkedőképessége az új Griffon motorral a korabeli vadászgépek átlagának csaknem kétszerese volt (1400 m/perc) és végsebessége elérte a 720 km/h-t. Ez az altípus képesnek bizonyult még a német Me-262-es sugárhajtású va- dászok ill. a V-1-es szárnyasbombák  leküzdésére is. Ez volt az egyetlen angol géptípus, amelyet a világháború alatt megszakítás nélkül gyártottak, és a háború utáni licensz-változatokat nem számítva is, több mint 20 000 darabra tehető az összgyártás.

TECHNIKAI ADATOK (Mk.VB)

• Hossz: 9,12 m
• Magasság: 3,48 m
• Fesztávolság: 10,98 m
• Hatótáv: 1800 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 11 500 m
• Szerkezeti tömeg: 2280 kg (felszálló tömeg 2790 kg)
• Csúcssebesség: 598 km/h
• Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 4 db 7,7 mm-es Browning 303. géppuska, 1 db 227 kg-os, vagy 2 db 113 kg-os bomba
• Hajtómű: Rolls-Royce Merlin 45M folyadékhűtéses, 12 hengeres V-motor, 1470 LE