1941-ben kezdték el építeni a Shimakaze-t, mely egy új japán rombolótípus első példánya volt, olyan új szerkezetű hajtóművel felszerelve, mely szokatlanul magas hőmérsékleten és nyomáson működött, és majdnem 40 csomós sebesség elérését tette lehetővé. Nagy sebességének azonban valamelyest ellentmondott a szerep, amit a háborúban játszott. 

Miután 1942. július 18-án vízre bocsátották, a Shimakaze 1943 augusztusában részt vett az Aleut-szigetekhez tartozó Kiska-szigeten állomásozó japán haderő evakuálásában. Ugyanez év októberben már a Csendes-óceán déli részén hajózott, a Salamon-szigetek környékén hordozókat kísért. 1944 májusában a Mariana-szigetek védelmére kirendelt japán tengeri haderő tagja. Feladata ekkor is repülőgéphordozó-csoportok kíséretére korlátozódott, úgy mint 1944 júniusában a Fülöp-tengeren is. Ezt követően japán csapatszállítókat kísért, eközben érte utol a végzete: 1944. november 11-én – más rombolókkal együtt – éppen egy nagyobb, a Leyte-szigetre tartó konvojt kísért, amikor heves légitámadás érte. Négy romboló, köztük a Shimakaze, és öt szállítóhajó süllyedt el. A japán szárazföldi haderőnek csupán töredéke érte el a partot.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1942. július 18.
• Vízkiszorítás: 2567 t (üresen); 3048 tonna harckészen
• Méretek: hossz: 126,5 m - szélesség: 11,2 m - merülés: 4,1 m
• Sebesség: 40 csomó
• Személyzet: 267 fő
• Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 gőzturbina - 75 000 LE
• Hatótávolság: 9000 km 18 csomó sebességgel
• Fegyverzet: (eredetileg) 6 db 127 mm-es (3×II) ágyú, 4 db 25 mm-es légvédelmi gépágyú, 15 db 610 mm-es (3×V) torpedó-vetőcső + 18 akna
• Páncélzat: nincs adat