1933 elején kezdte tervezni Nyikolaj Nyikolajevics Polikarpov az I-15 repülőgépet. Az új típus a kétfedelű I-5 vadászgép utódjának készült, jobb kilátást biztosító felső szárnnyal és amerikai Wright R- 1820-F Cyclone típusú csillagmotorral, amely csak korlátozott számban érkezett, de ekkor már tárgyaltak a – végül M-25 típusjelzést kapott – motor licencgyártásról.

Az I-15-ből 404 sorozatgép készült el 480 Le-s M-22, 270 pedig M-25 motorokkal. A típust 1934-ben állították csapatszolgálatba. Ezeket a gépeket a gyártásban az I-15bis (más típusjellel I-152) váltotta fel. 2408 darab I-15bis épült; 1941 júniusában, a német támadás idején korlátozásokkal ugyan, de még szolgálatban álltak. Az I-1Sbis jobb teljesítményű M-25V motort kapott, nagyobb motorburkolattal, a hagyományos felső szárnnyal, megnövelt üzemanyagtartályokkal és megkettőzött tűzerővel. Spanyolországban 300-nál is több állt szolgálatban, és sokat alkalmaztak zuhanóbombázóként a németek ellen 1941-ben is. Az utolsó fejlesztés az erőteljes I-153 típus volt, behúzható futóval, hátul kerekekkel vagy sítalpakkal.

TECHNIKAI ADATOK (I-15bis)

• Hossz: 6,33 m
• Magasság: 2,19 m
• Fesztávolság: 10,19 m
• Hatótáv: 530 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 9000 m
• Szerkezeti tömeg: 1310 kg (max. felszálló tömeg: 1730 kg)
• Csúcssebesség: 370 km/h
• Fegyverzet: négy 7,62 mm-es, a pilótafülke előtt a törzs tetején mereven beépített géppuska és 100 kg-os bombateher külső megerősített pontokon 
• Hajtómű: egy 750 Le-s (559 kW) M-25B típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor

*Polikarpov I-16 – kicsit részletesebben