Amerikai kísérővadász, a második világháború legnagyobb és legnehezebb együléses vadászgépe. A méretei miatt szemre is hatásos repülőgép – a tiszta vonalvezetés és az erős motor szerencsés ötvözetének köszönhetően – figyelemre méltó tulajdonságokkal rendelkezett. Az Egyesült Államok az európai hadszíntér eseményeit figyelemmel kísérve már hadbalépése előtt megkezdte egy korszerű vadászgép kifejlesztését.

Az XP-47B jelű, hatalmas csillagmotorral hajtott, robosztus, alsószárnyas, fémépítésű prototípus 1941 májusában repült először. A P-47-esek gyártása 1942 elején kezdődött, 1943 áprilisában álltak hadrendbe. Eredetileg a csendes-óceáni hadszíntérre szánták a típust, de Európában is bevetették, mivel nagy hatótávolsága miatt hosszan tudta kísérni a szövetségesek bombázóit. A Thunderboltokat a póttartályok helyére szerelt bombákkal vadászbombázóként is sikerrel alkalmazták. Későbbi típusváltozatok egyre korszerűbbek és hatékonyabbak lettek, még a sugárhajtású Me-262-esekkel is sikerrel szálltak szembe. Egyes országokban egészen az 50-es évekig hadrendben maradtak. A háború végéig 15 683 db-ot gyártottak ebből a géptípusból.

TECHNIKAI ADATOK (P-47D)

• Méretek: hossz 11,02 m; magasság 4,43 m; fesztáv 12,42 m
• Szerkezeti tömeg 4858 kg (felszálló tömeg: 7350 kg)
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: 6-8 db 12,7 mm-es Browning géppuska mereven a szárnyba beépítve; max. 1135 kg bomba v. rakéta, külső megerősített pontokon
• Motor: egy 2535 LE-s Pratt & Whitney R-2800-59, 18 hengeres, kétsoros csillagmotor
• Hatótávolság: 2774 km (póttankkal)
• Teljesítmény: max. sebessége 700 km/h; csúcsmagasság 11 800 m