A Szovjetunió nyugati szövetségesekhez képest sokkal nehezebben jutott el az első generációs sugárhajtású repülőgépek elkészítéséig és hadrendbe állításáig. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, mivel a szovjet mérnökök már az 1930-as években komoly kutatásokat és kísérleteket végeztek a sugárhajtóművekkel. Első ilyen hajtóművüket A. M. Ljulka tervezte RD-1-es jelöléssel, melyet már 1941-ben kipróbáltak, és a rakétameg- hajtás területén is nagy tapasztalatokkal rendelkeztek.

1941 júliusában – néhány nappal a német invázió után – Bereznyak és Iszajev tervezők benyújtották a BI-1-es rakétahajtású vadászgép tervét a Honvédelmi Bizottsághoz. A grémium jóváhagyta az elképzelést és azonnal öt prototípust rendeltek, melyek közül az első negyven nap múlva el is készült. A repülőgép hajtómű nélküli vitorlázórepülésére 1941. szeptember 10-én került sor, ezt az első hajtóműves felszállás is hamarosan követett 1942. május 15-én. Jó néhány előszéria gép épült, melyek egy erre a célra létrehozott különleges alakulathoz kerültek kiértékelésre. Mivel a BI-1 nem volt képes túlszárnyalni a 600 km/órás sebességet, illetve egyéb technikai problémák is felmerültek, a rakétahajtású vadász programját törölték.

TECHNIKAI ADATOK (BI-3)

• Méretek: fesztáv 6,60 m; hossz 6,40 m; magasság 2,06 m
• Súly: 790 kg (üresen); 1680 kg (harckészen)
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: két darab 20 mm-es ShVAK gépágyú
• Motor: egy 1100 LE-s D-14-1100 rakétahajtómû
• Hatótávolság: ? km
• Teljesítmény: max. sebessége 600 km/h; csúcsmagasság 10 000m