És akkor most a Földközi-tengerről térjünk vissza a szárazföldre; merthogy kimaradt még pár harckocsi az eddigi ismertetők közül. Többek közt a magyar Turán közepes harckocsi, amely a magyar hadsereg páncéloserejének a gerincét alkotta a II. világháború utolsó két évében. Bár nem lehetett méltó ellenfele a hasonló kategóriájú szovjet T-34-eseknek, és nem volt alkalmas páncélosütközetek megvívására ellenfeleivel szemben, de mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen a háború egyetlen magyar gyártmányú közepes harckocsija volt.

Az amerikai hadsereg leendő főpa­rancsnoka, az 1944. június 6-án Normandiában partra szálló 1. amerikai hadsereg főparancsnoka 1893-ban született Clarkban, Missouri államban. Szegény családból származott, így korán munkát kellett vállalnia a vasútnál, de tehetségének köszönhetően ösztöndíjat kapott a West Point-i katonai akadémiára, ahol együtt végzett Marshallal és Eisenhowerrel. Tanul- mányait 1915-ben zárta le, ettől kezdve az Egyesült Államok 1941-es hadba lépéséig a Fort Bening-i gyalogsági iskolában szolgált; előbb gyakornok, később ok­tató, végül az iskola parancs­noka volt. Pedagógiai tehetsé­gének és szervezőkészségének köszönhetően Bradley dan­dártábornok (1941-ben kapta meg a rendfokozatot) bírta Marshall tábornok feltétlen bizalmát, s ez meghatározta későbbi sorsát.

A romániai Pitestiben született 1882. június 15-én. Katonai pályafutása a Román Hadsereg tisztjeként kezdődött, harcolt az I. világháború hadszínterein, majd később a magyar Tanácsköztársaság ellen. 1933-ban a Román Hadse­reg vezérkari főnöke lett, ebben a pozíció­ban azonban nem sokáig maradt, 1937-ben a II. Károly királlyal való konfliktusa miatt elbocsátották a hadseregből.

A felháboro­dott katonai és politikai körök nyomást gyakoroltak a királyra, aki egy évvel később kinevezte had­ügyminiszterré. Ezen a posz­ton volt a királlyal felmerült konfliktusakor is, akinek dön­téseit akkor nem fogadta el. 1940-ben, amikor Románia a Szovjetunió nyomására kénytelen volt lemondani Besszarábiáról és Bukovináról, politikai helyzete alapvetően megváltozott.

Az előző két posztban (Málta, a Földközi-tenger stratégiai pontja; Földközi-tenger stratégiai jelentősége) már szóba került a Regia Marina – Olasz Királyi Haditengerészet – erejéhez mérten meglepően bátortalannak bizonyuló tevékenysége a Földközi-tengeren. Ennek egyik kiváltó oka a tarantói olasz haditengerészeti támaszpont elleni brit támadás volt, amely mint később kiderült, alapvetően határozta meg az itt folyó harci cselekményeket és az olasz flotta tevékenységét.

Franciaország eleste és Olaszország belépése a világháborúba megerősíti a brit kormány meggyőződését, hogy Máltát, a Földközi-tenger kis szigetét meg kell erősíteni, mert harcászati jelentősége a harci cselekmények fejlődésével egyre nő.

Az európai konfliktus a Földközi-tengert, ezt a nagy hadászati jelentőségű övezetet sem kerüli el. Az olaszok számára a Mare Nostrum birtokba vétele a birodalom felé vezető út fontos állomása, de Nagy-Britannia sem szándékozik lemondani érdekszférájáról.

A konfliktus kezdetén a Földközi-tenger birtoklásában három nagyhatalom érdekelt: Francia- ország, Nagy-Britannia, Olaszország. Utóbbi azonban beéri azzal, hogy ellenőrzi a hadászati és közlekedés szempontból fontos Szicília-Líbia vonalat. Tétovázása miatt ez a régió csak má- sodrangú hadműveletek színtere. Az olaszok hat 1914-15-ös Cavour osztályú, és két 1940-ben szolgálatba állított csatahajóból – a „Littorio" és a „Vittono Veneto" – álló korszerű flottával rendelkeznek.

George Catlett Marshall 1880. december 31-én született a pennsylvaniai Uniontownban. A csa­lád anyagi nehézségei miatt gyengébb iskolákban tanult, sosem végez­te el a West Point-i katonai akadémiát. Miután 1901-ben befejezte tanulmányait a lexingtoni katonai iskolában, a Fülöp-szi­geteken kezdte meg szolgálatát. 1906-ban ki akart lépni a hadseregből, mert az orosz-ja­pán háború tapasztalatai alapján úgy látta, hogy az amerikai hadsereg még nem ké­szült fel a háborúra.

Véleménye szerint a kézigránátok használatát és a szuronyrohamokat sulykoló kikép­zés nem felelt meg a korszerű hadviselés követelményeinek. Amikor az amerikai hadsereg 1917-ben belépett az I. világhábo- rúba, Marshall századost az amerikai 1. had­osztály összekötő tisztjének osztották be.

A polgárháború befejezése után Ka­liforniában letelepedő gazdag csa­ládból származott. 1909-ben West Pointban végzett tiszti iskolát. Átlagon felüli fizikai képességeivel az 1912-es stockholmi olimpián bekerült az Egyesült Államok öttusa válogatottjába.

1916-ban Pershing tábornok szárnysegédjeként részt vett a Pancho Villa ellen Mexikóban folyó harcokban; 1917-ben már a francia hadszín­téren küzdött. A pán- célosokhoz jelent­kezett önkéntesnek, és Langresban pán­célos-kiképző központot hozott létre, és átvette a 304-es páncélosdandár parancs­nokságát. Az argon- ne-i harcokban súlyo­san megsebesült; 1918. október 17-én ezredessé léptették elő. 1919-ben Washing- tonban megismerkedett Dwight D. Eisenhowerral és szoros barátságot kötöttek.

Korlátozott tengeralattjáró háború - Elérkezett az 1939. év tele. Az angolok igyekeztek szembeszállni a németek tengeralattjáróival. Halászgőzösöket és segédhajókat szereltek fel lövegekkel és vízibomba-vetőkkel. Még a korábban, az első világháború folyamán alkalmazott tengeralattjáró-csapdákat is felhasználták: jól álcázott lövegekkel felfegyverzett kereskedelmi gőzösök leselkedtek a németek támadásra készülő tengeralattjáróira.

Lázasan dolgoztak a mindaddig kudarcot vallott Asdic-készülékek tökéletesítésén. A kereskedelmi hajókat utasították, hogy éjszaka teljesen elsötétítve közlekedjenek, és útvonalukat gyakran változtassák. Az angol hajók megpróbálták "legázolni" a felszínre bukkanó német tengeralattjárókat. De ezek a módszerek csupán rögtönzésszámba mentek.