A Conte di Cavour-t a Dante Alighieri-osztály továbbfejlesztett változataként, 1908-ban tervezték. Az 1914-ben elkészült hajó az Adrián teljesített szolgálatot, majd 1919-ben Amerikába hajózott, 1923-ban pedig a Korfut elfoglaló olasz csapatokat támogatta. 1933 és 1937 közötti testvérhajójával, a Giulio Cesare-vel együtt nagymértékű átépítésen esett át, ebből gyakorlatilag új hajóként kerültek ki.

Hajtóműveiket nagyobb teljesítményű Belluzzo turbinákra és Yarrow kazánokra cserélték át, ezáltal maximális sebességüket 28 csomóra sikerült emelni. Külsejük is megváltozott, nagyobb kéményeik helyébe két kisebb, a hajóközépen elhelyezkedő kéményt kaptak. Középső nehézágyús, páncélozott forgótornyukat eltávolították. A megmaradt 10 db 30,5 cm űrméretű löveg felfúrásával űrméretüket 32 cm-re növelték, ezzel maximális lőtávol- ságuk 28 km-re emelkedett. Közepes tüzérségüket 12 új, 12 cm-es ágyúval cserélték fel, könnyűtüzérségük helyébe pedig 8 darab 10 cm-es légelhárító ágyú, valamint 12 db 3,7 cm-es légelhárító gépágyú és 12 légelhárító nehézgéppuska került. A hajótestet 10,3 mé- terrel meghosszabbították, az „A” lövegtorony előtt. Ezen átalakítások után standard vízkiszorításuk 23 622 tonnára emelkedett. A világháború alatt légelhárító tüzérségüket többször megerősítették, illetve új ágyúkkal cserélték fel.

A II. világháborúban részt vett a britek Földközi-tengeri Flottája elleni kezdeti harcokban, 1940. július 9-én részt vett a Punta Stilónál a Malaya, Royal Sovereign és a Warspite brit csatahajókkal és kíséretükkel vívott tengeri csatában, az év további hónapjaiban pedig brit konvojok és hadihajó-kötelékek elleni eredménytelen támadásokban. 1940. novem- ber 11-ről 12-re virradó éjszaka az Illustrious repülőgép-hordozóról felszállt Swordfish torpedóvető repülőgépek egy találatot értek el a Tarantóban horgonyzó csatahajón. A torpedó robbanása 12×8 méteres léket vágott a hajó vízvonal alatti részén, és a sekély vízben elsüllyesztette. Egészen 1941 decemberéig tartott, míg a léket le tudták zárni, majd súlycsökkenés céljából a nehéz- és közepes lövegek, valamint lövegtornyok pán- célzatának leszerelése után a hajót ki tudták emelni.

Saját gépeinek üzembe helyezésével áthajózott Triesztbe a végleges javítások elvégzé- sére. A javítások elhúzódása miatt az 1943. szeptember 8-i olasz fegyverletétel Triesztben érte, ahol saját személyzete újra elsüllyesztette. A németek kiemelték és megkezdték helyreállítását, de az 1945. február 15-i amerikai légitámadás megint elsüllyesztette. Végül, a háború után, 1947-ben roncsát kiemelték, és 1950 és 1952 között szétbontották.

TECHNIKAI ADATOK (átépítés után)

• Vízrebocsátás: 1914, 1937
• Vízkiszorítás: 29 496 tonna (max)
• Méretek: hossz: 186 m - szélesség: 28 m - merülés: 9 m
• Sebesség: 28,2 csomó (52,22 km/h)
• Személyzet: 1200 fő
• Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 Belluzzo-turbina - 31 000 ks
• Hatótávolság: 8640 km
• Fegyverzet: 10 db 32 cm-es ágyú; 12 db 12 cm-es ágyú; 8 db 10 cm-es légvédelmi ágyú; 36 db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú és 2 cm-es géppuska; 2 db repülőgép
• Páncélzat: oldalpáncél és a lövegtornyok 254 mm