A Merkur-hadművelet margójára: a II. világháború idején mindkét harcoló félnél gyorsan fejlődnek a mélységi felderítésre is alkalmas alakulatok. Az ejtőernyős kommandóosztagok hamarosan jelentős sikereket aratnak a különböző frontokon. A Szovjetunióban és Német- országban már a II. világháború előtt próbálkoztak a szárazföldi erők bevetésével légi úton. A példát követték a britek és az amerikaiak is, hatalmas ejtőernyős-egységeket hoztak létre.
Görögország elfoglalása után a németek 1941. április 30-ig megszállták a Balkán-félszigetet. A brit és görög csapatok ekkor Krétára húzódtak vissza. Hitler 1941. április 25-én írta alá a 28. sz. direktívát a Merkur-hadművelet végrehajtására; Kréta szigetének elfoglalását légideszant alkalmazásával tervezték, Kurt Student tábornok vezetésével.
A hadműveleti feladat ilyen megoldási módja azzal magyarázható, hogy az anyaországi és a szigeteken létesített német légi támaszpontok, valamint Kréta között mindössze 120 - 240 km távolság volt. Ez nem haladta meg a német repülőgépek hatósugarát, és a német légierő kizá- rólagos légi fölénnyel rendelkezett Görögország partvidékének és Kréta szigetének térségében. A tengert viszont a brit hadihajók uralták.
A Jugoszlávia elleni támadás napján a német csapatok a görög határt is átlépték. 1941. április 6-án 5.45-kor a német nagykövet, Victor Erbach-Schönberg herceg jegyzékben tájékoztatta Koryzisz görög miniszterelnököt a bevonulásról. A beavatkozás egyik ürügye a Henry Maitland Wilson vezette brit expedíciós hadtest görögországi jelenléte volt.
És most részletesebben a balkáni hadműveletekről: a görög kormány sokadszor is visszautasítja, hogy a németek közvetítsenek az olaszokkal meglévő háborús konfliktus ügyében. A görögországi olasz csapatok szétverése leköti a németek figyelmét; Hitler gyorsan meg akarja oldani a tengelyhatalmakat komolyan veszélyeztető problémát.
A görög csapatok 1940. december elején elsöprő erejű támadást indítottak Albániában, és az azonnali olasz fegyverszüneti kérelem elkerülhetetlennek látszott. December 9-én az egyiptomi brit hadsereg ment át offenzívába; az olasz védelem összeomlott, és sokszázezer hadifogollyal együtt csaknem egész Líbia az angolok kezére került. A sorozatos vereségek következtében az olasz hadiflotta is használhatatlanná vált. A katonai krízis Olaszország teljes összeomlásával és a háborúból való kiválásával fenyegetett. Németország ezt semmiképp sem engedhette meg. Meg kellett menteni az olaszokat.
A háború 1939 szeptemberében még nem érintette a balkáni térség országait. Németország a lengyel hadjárat lezárása után a nyugati offenzívára készült, semmiféle nyugtalanságot nem óhajtott itt , már csak azért sem, hogy biztonságban tudja a hadigazdaság működtetéséhez nélkülözhetetlen román olaj, és szerb réz zavartalan importálását. Az 1939 nyarán kidolgozott angol-francia "nagy stratégiában" sem kapott eredetileg helyet a Balkán. A szövetségesek úgy gondolták, a német haderőt eredményes védekezéssel a nyugati fronton is felmorzsolhatják. A balkáni háború azonban hamarabb kirobbant, mint azt német vagy angol részről eltervezték.
A Joszif Sztalinról elnevezett IS-1 és az IS-2 elődjei a KV-1 és a KV-13 harckocsik voltak. A KV-13 az 1942 márciusában alapított cseljabinszki harckocsigyár első nagyobb projektje volt. Az új típusnál a KV-1-esek krónikus technikai problémáit akarták kiküszöbölni, és egy univerzális harckocsit akartak létrehozni, amelynek páncélvastagsága megfelel a nehézharckocsik páncélzatának, de tömege nem haladja meg egy közepes kategóriájú harckocsi súlyát. Ennek megfelelően a harckocsi páncélzata öntéses eljárással készült; ez vékonyabb páncélvastagság mellett növelte a páncél ellenállóképességét, és így lecsökkenthették a harckocsi súlyát.
Német származású szegény protestáns családban született 1890-ben a texasi Denisonban. Katonai pályafutása sok amerikai tábornokhoz hasonlóan a West Point-i katonai akadémián kezdődött, amelyen 1915-ben végzett. Ezután különféle törzseknél szol- gált, többek között a Fülöp-szigeteken (1935-40-ben). Karrierjét nagyrészt különleges tárgyalóképessé- gének köszönhette, ami rendkívül népszerűvé tette alárendeltjei körében, a világháború utolsó szakaszá- ban pedig ennek köszönhetően sikerült elérnie, hogy megvalósítsák az USA és Nagy-Britannia vezetőinek még 1942-ben hozott döntését a szövetséges erők európai partraszállásáról.
Talán meglepő volt, hogy éppen Eisenhowert ne- vezték ki a szövetségesek európai partraszállásának főparancsnokává.
Medison Barracksban született. Már korán a katonai pályát választotta, 1917-ben végzett a West Point-i katonai akadémián. Az I. világháborúban a francia fronton harcolt, 1918-ban súlyosan megsebesült. Miután visszatért a szolgálatba, folytatta tanulmá- nyait: 1925-ben fejezte be a gyalogsági iskolát, 1935-ben a parancsnoki és vezérkari iskolát, 1937-ben az Army War College-ot.
1936-ban nevezték ki tábornokká, több állomáshe- lyen szolgált, majd Marshall tábornok, az amerikai hadsereg vezérkarának főnöke az USA hadseregének főhadiszállására helyezi; ugyanekkor oktató lesz az Army War College-on. 1942 májusában kinevezik az amerikai szárazföldi erők törzsének parancsnokává, majd két hónappal később a Nagy-Britanniában állo- másozó amerikai erők vezérkari főnőkévé.
A T-34-es közepes harckocsi a II. világháború egyik legendás páncélosa volt – és a Szovjetunió győztes fegyvere a nagy honvédő háborúban. Nem mellékesen pedig az egyik legforradalmibb konstrukciójú páncélos volt – a maga idejében. Alapvető hatást gyakorolt mind a szovjet, mind a nyugati harckocsi fejlesztésre; a legsikeresebb német tankot, a Panther-t is „megihlette”.
